Hogyan vessük a takarmányborsót? Tippek az őszi és járó fajtákhoz

A borsó (Pisum sativum) az emberiség egyik legősibb kultúrnövénye: már 7–8 ezer éve termesztjük, két fő alakkörét különböztetjük meg – a kerti és a mezei borsót. Az utóbbihoz tartoznak a takarmányborsók, amelyek kiemelt szerepet kapnak a hazai állattenyésztés és a vetésforgóban betöltött szerepük miatt.

Felhasználási irányok

A takarmányborsók két fő csoportba oszthatók:

• Abraktakarmány: magas fehérjetartalma miatt értékes az állati takarmányozásban.

• Zöldtakarmány: nagy vegetatív tömegű, 150–200 cm magas, bokrosodó, elágazó szárú típusok. Viráguk gyakran lilás vagy tarka, hüvelyükben 6–8 mag található.

Termőhelyi igények

• A takarmányborsó hidegtűrő kultúra, akár –15, –20 °C-ot is elvisel, virágzás és érés idején pedig mérsékelt, 18–20 °C hőmérséklet is elegendő számára.
   
• Talaj: a búzatalajokat kedveli, de kerüli a vizes, levegőtlen, hideg fekvésű területeket.
   
• Víz: jól hasznosítja, de a koratavaszi aszály különösen veszélyes lehet.
   
• Tápanyag: közepes igényű. 3 tonna szemterméshez átlagosan:

  • 40–50 kg N

  • 50–100 kg P2O5

  • 50–100 kg K2O
    
    A nitrogén inkább a kezdeti fejlődéshez szükséges, később a borsó saját gümőbaktériumai biztosítják. Savanyú talajokon a Ca-pótlás is indokolt.

Talaj-előkészítés és vetés

• Magágy: a borsó igényes a jó minőségű, egyenletes magágyra, amely gyors és egységes kelést biztosít.

• Vetési idő:

  • Őszi borsó: optimálisan októberben.

  • Járó fajták: tél végén, kora tavasszal is vethetők, betakarításuk így későbbre tolódik.

• Vetőmagmennyiség: kb. 800 ezer csíra/ha, ami 90–130 kg/ha az ezermagtömegtől függően.

• Vetési mélység: 4–6 cm.

• Hengerelés: ajánlott, mert a borsószem felfelé törekszik.

• Csávázás: javasolt (pl. Vitavax 2000), amely védi a csírázó növényt a kórokozóktól.

• Támasztónövénnyel vetés: gyakori gyakorlat (pl. búza vagy repce), csökkentett vetőmagnormával, külön menetben

Növényvédelem

• Gyomirtás

A takarmányborsó jó gyomelnyomó képességű, így jó kultúrállapotú területeken sokszor nincs szükség külön gyomirtásra.

• Betegségek

  • Csírakori betegségek: Pseudomonaszos bakteriózis, Ascochyta – ellenük csávázással védekezhetünk.

  • Vízhatású gombák és vírusok: peronoszpóra, mozaik vírusok, aszkohitás foltosság. A vetésváltás, egészséges vetőmag használata és állománypermetezések kulcsfontosságúak.

  • Virágzás utáni fertőzések: lisztharmat, rozsda, ragya, fuzáriumos hervadás – szükség esetén vegyszeres kezeléssel mérsékelhetők.

• Kártevők

  • Csipkézőbogarak (Sitona-fajok): levelek csipkézése, gümők károsítása.

  • Levéltetvek: vírusvektor szerepük miatt különösen veszélyesek.

  • Tripszek, akácmoly, borsóormányos: hajtástorzulást, hüvelykárosítást, magveszteséget okoznak.

  • Borsózsizsik: a mag csírázóképességét rontja, ellene gyors betakarítás és a termény gázosítása szükséges.

Vetőmag-előállítási előírások

• Előző 2 évben nem lehetett hüvelyes vagy hereféle a táblán.

• Izoláció: min. 2 m elválasztó sáv.

• Gyommentesség: tilos jelen lenni pl. csattanó maszlag (Datura), szerbtövis (Xanthium), tarackbúza (Lathyrus tuberosus), szulák (Convolvulus).

• A vetőmag egészségi állapotát ELISA-tesztekkel is ellenőrizni kell.

Betakarítás és utókezelés

• A betakarítás a szemtermés nedvességtartalmától és a gyomviszonyoktól függ.

• Kalászemelő alkalmazása gyakran szükséges.

• Deszikkálás: gyomos állományban vagy elhúzódó érésnél ajánlott, 6–14 nappal az aratás előtt.

• Betakarítás után azonnali szárítás és tisztítás szükséges a minőség megőrzése érdekében.

AZ őszi borsó termesztése a magyar vetésforgó egyik legrégebbi és legértékesebb pillére. Nemcsak állattenyésztési takarmánybázist biztosít, hanem a talaj nitrogén-ellátottságát is javítja, kedvezően hatva a következő növény kultúrállapotára. A termesztéstechnológia sikerének kulcsa az időben történő vetés, a jó magágy, a minőségi vetőmag és a növényvédelmi előírások betartása.