Follow us on Facebook
Check out our Facebook page and be the first to know about our events, promotions and news.
SubscribeWe are glad you would like to subscribe to our newsletter. Get first-hand information about our promotions and news!
A repce kitűnő elővetemény: gyommentesen hagyja a talajt, korán lekerül a területről, javítja a talaj szerkezetét, termékenységét, kedvező a szármaradványok C/N-aránya, ráadásul a növényben lévő glükozinolát mérgező hatású a rovarokra, fonálférgekre és gombákra, azaz növényegészségügyi szempontból is előnyös. Emellett a repce számára kijuttatott nagy mennyiségű nitrogén műtrágyából a következő növény is profitálhat.
A nagy termés alapvető feltétele, hogy a vetésforgóban a lehető legkevesebbszer szerepeljen a repce, mivel a gyakori vetéssel megnő a betegségek, rovarkárok előfordulása. A betegségeknek ellenálló hibridek és az intenzív növényvédelem előnyeit érdemes kihasználni, de ajánlott betartani a szükséges korlátokat. A legjobb megoldás, ha 3 év szünetet tartanak, mielőtt újravetik a repcét az adott területen.
Gondosan kell elvégezni a repce előtt termesztett növény tarlóápolását és a talajművelést. A tarlóhántás célja a talaj nedvességtartalmának megőrzése, a gyomok kiirtása, és a növénymaradványok lebomlásához megfelelő feltételek biztosítása. Aratáskor a talaj felső rétege általában erősen tömörödött és száraz, míg a mélyebb rétegekben nedvesebb. Mivel az ország nagy részén több csapadék esik júniusban, mint júliusban és augusztusban, a tarló beszántásával ez a nedvességtartalom jobban megőrizhető a mélyszántásig vagy az őszi vetéselőkészítő szántásig. Nagyon fontos e két művelet megfelelő végrehajtása. A magyarországi viszonyok között a tarlóhántást 12-15 cm mélyen kell végezni, hektáronként 40-50 kg nitrogén kijuttatásával, hogy elkerülhető legyen a mikroorganizmusok intenzívebb tevékenysége miatti nitrogénvesztés.
A hibrid kiválasztásakor ne az éves termés legyen a fő szempont, hanem a termésstabilitás. A hibridek több év átlagában mutatják meg igazi képességeiket, ugyanis széles genetikai bázisuk jól kompenzálja az éves hatásokat és a különböző agro-ökológiai feltételeket. A repcetermesztő sikerének egyik kulcsa a termésstabilitás. A jó minőségű, nagy és stabil terméshez elengedhetetlen az olyan hibrid kiválasztása, amely rendelkezik a megfelelő tulajdonságokkal, melyek közé tartozik a nagy termőképesség, nagy olajtartalom, intenzív elágazásképzés, kiváló fagytűrés, jó áttelelő képesség, kiemelkedő dőlésellenállóság, alacsony hajlam a becő aratáskori szétnyílására és a kiemelkedő betegségellenállóság.
Az optimális számú növény fejlődését az augusztus végétől szeptember közepéig elvégzett vetés biztosítja a legjobban. A vetés pontos időpontját az adott terület éghajlati és talajviszonyai szerint célszerű megválasztani. A korábbi vetés elősegíti a gyökerek fejlődését, ugyanakkor az állomány túlfejlődéséhez is vezethet, ami növeli a fagykár kockázatát. A késői vetés kisebb vegetatív tömeg kialakulását eredményezheti, ami nem kedvez a nagy termésnek. A vetés megfelelő időpontja kompromisszumon alapul.
A túl sűrű repceállomány gyakran vezet gyengébb terméshez a növény és a gyökérzet korlátozott fejlődése, valamint a dőlés nagyobb kockázata és a betegségekkel szembeni kisebb ellenállóság miatt. A vetőmagmennyiséget az alábbi képlettel lehet kiszámolni (az ezermagtömeget (EMT) és a csírázóképességet (%) a vetőmagzsákon lévő kék címkéről olvashatják le). A REPCE VETÉSE 1-3 cm mélyen (augusztus 20. és szeptember 15. között érdemes végezni a vetést.)
Fontos az egyenletes, 1-2 cm mély vetés. Száraz talajban érdemesebb 3-4 cm mélyre vetni, hogy a vetőmag több nedvességhez jusson. A sortávolság a termesztő döntésétől és a vetőgép műszaki paramétereitől függően 25-45 cm lehet.
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a gyomirtó szerek használata további stresszt okoz a kultúrnövényben. A repce fejlődését csak a tőlevélrózsa kifejlődéséig és a sorok záródásáig hátráltatják a gyomok, főleg a muhar, a libatop, a disznóparéj és a keserűfű. Az őszi/téli fagyok elpusztítják az egyéves gyomokat, így azok nem jelentenek többé problémát. A legnagyobb gondot az áttelelő gyomok okozzák, mint például a Sinapis arvensis (vadrepce), Stellaria media (tyúkhúr), Capsela bursa pastoris (pásztortáska). Az évelő gyomok közül a mezei aszat és a fenyércirok a legveszélyesebb. A gyommentes területen a gyomirtó szerek használata mellőzhető. Ha azonban a tábla erősen gyomfertőzött, a kultúrnövény fejlődése lelassulhat, ami télen kifagyást okozhat. A totális gyomirtó szereket vetés előtt lehet alkalmazni.
A növény állapota mellett az alábbi rovarok jelenlétét is folyamatosan figyelni kell: repcedarázs (Athalia rosae), repcefénybogár (Meligethes aeneus), nagy repcebolha (Psylliodes chrysocephala), nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi Gyll.) repceszár-ormányos (C. pallidactylus Marsh.). A rovarirtó szerek alkalmazását a területen megjelenő rovarok szerint kell végrehajtani. Március végén kezdhető a repceormányos elleni védekezés, április elején pedig a repcefénybogár ellen lehet permetezni. Március elejétől javasolt a repceföldek rágcsálókártételének gyakoribb ellenőrzése. A repcében különösen az erdei egér fajok (Apodemus sp.) és a pocokfélék (Microtus sp.) jelenthetnek problémát.
Fontos, hogy a repce ősszel hozzájusson a szükséges mennyiségű tápanyaghoz, mivel tömegének 40%-át ilyenkor hozza létre, ami alapvető hatással van a terméspotenciálra. Vetés előtt szórjon foszfor és kálium műtrágyát! A starter foszfor műtrágya hatására erőteljesebb lesz a gyökérrendszer fejlődése, javul a fagytűrés és a betegségellenállóság. A 7-es pH értéket meghaladó talajokon vízben oldható foszfor műtrágyát célszerű használni. Könnyebb talajokon és homokos agyagon a kálium műtrágyát két részre osztva, ősszel és tavasszal érdemes kijuttatni és a maximum hektáronkénti mennyiség 200 kg K2 O. Tápanyagban gazdag talajon elhagyható a N-műtrágyázás, ha elegendő nitrogén áll rendelkezésre a fiatal növények gyors fejlődéséhez. A nagy mennyiségben kijuttatott őszi műtrágyák másodlagos következményekhez vezetnek (erőteljesebb vegetatív növekedés, elhúzódó vegetációs időszak, csökkent fagytűrés). Az ősszel kijuttatott N maximális mennyiség ne haladja meg a 30-50 kg/ ha-t.
A repce optimális áttelelését az alábbi feltételek biztosítják:
Tavasszal érdemes két adagban kijuttatni a N műtrágyát: a vegetációs időszak elején és az első virágrügyek megjelenése előtt. Nitrogénműtrágya kijuttatása kora tavasszal (a vegetációs időszak elején) A vegetációs időszak elején alkalmazott nitrogén-utánpótlás fő célja a gyökerek, levelek és virágok növekedésének serkentése. A nitrogént ammónia formájában javasolt kijuttatni, hogy a növényben ne halmozódjon fel a víz, mert az fagykárt eredményezhet. Ebben a szakaszban gyorsan oldható formában (nitrát és ammónium) ajánlott a nitrogént kijuttatni. Nitrogénműtrágya kijuttatása késő tavasszal (az első virágrügyek megjelenése előtt) Ez a kezelés serkenti a gyökerek fejlődését és az oldalsó ágak kialakulását. Ebben a fejlődési stádiumban növekszik a fotoszintézis aktivitás és a levéltömeg, ami megalapozza a nagy mennyiségű virágrügy, becő és mag képződését. Ennél a kezelésnél ammónium-szulfátot is alkalmazhatnak, kivéve azokat a műtrágyákat, amelyeket az első kezelésnél használtak. A kén tápanyag-utánpótlás hatására javul a magminőség, azaz az olajtartalom, a klorofillok és a fehérjék szintézise, ami hatással van a növényi szervek, különösen a reprodukciós szervek növekedésére.
Forrás: Kws
We are glad you would like to subscribe to our newsletter. Get first-hand information about our promotions and news!
Questions, messages? Share it with us!
