A lencse (Lens culinaris) az egyik legrégebben termesztett hüvelyes növény, amely a magyar gasztronómiában is kiemelt helyet foglal el. Hagyományosan a szerencsehozó újévi étel alapanyaga, de emellett egyre inkább felfedezik magas fehérje- és rosttartalma, valamint változatos konyhai felhasználása miatt.
A magyar mezőgazdaságban a lencse termesztése ugyan kisebb területen zajlik, mint a búza vagy a kukorica, de egyre több gazda ismeri fel a benne rejlő piaci lehetőségeket.
A belföldi kereslet mellett az export iránti érdeklődés is nő, hiszen a lencse jól beilleszthető a nemzetközi gasztronómiába is. A közel-keleti, ázsiai és mediterrán konyhákban mindennapos alapanyag, így jó minőség esetén a magyar termék külföldön is keresett.
A helyes fajta- és technológiaválasztás döntő jelentőségű, mivel a lencse érzékeny a talajra, a vetésidőre és a növényvédelmi körülményekre. Megfelelő odafigyeléssel azonban a termesztés jövedelmező és hosszú távon fenntartható lehet.
A magyar piacon több lencsefajta érhető el, köztük olyan típusok is, amelyek jól illeszkednek a hazai éghajlati feltételekhez. Kínálatunkban is megtalálhatók ezek a fajták.
A zöld lencse szeme keményebb, főzés közben kevésbé fő szét, ezért kiváló salátákhoz, köretekhez. A barna lencse inkább főzelékek és levesek kedvelt alapanyaga, mivel könnyebben szétfő.
A fajtaválasztás során fontos figyelembe venni:
Érésidő - A rövidebb tenyészidejű fajták a szárazabb, melegebb körzetekben is biztonságosabb termést adnak.
Alkalmazkodóképesség - Egyes fajták jobban viselik a változó csapadékeloszlást.
Betegségellenállóság - Ellenállóbb fajták választásával csökkenthető a növényvédelmi költség.
Piaci szempontból nem mindegy, hogy a választott fajta inkább étkezési célra, gasztronómiai felhasználásra vagy esetleg exportértékesítésre alkalmas. A nemzetközi piacokon gyakran a zöld lencse keresettebb, míg belföldön a barna típus a hagyományosabb.
A lencse sikeres termesztésének alapja a megfelelő talajválasztás. Legjobban a jó víz- és levegőgazdálkodású vályogtalajokon érzi magát.
Az ideális kémhatás a gyengén savanyú vagy semleges pH (6–7 közötti érték). A túl kötött, agyagos talajokon, valamint a pangó vizes területeken a növény fejlődése jelentősen visszaesik, gyakori a gyökérrothadás és a terméskiesés.
Külön előny, hogy a lencse képes megkötni a levegő nitrogénjét, így javítja a talaj tápanyag-szolgáltató képességét. Emiatt kiváló elővetemény például kalászos gabonák vagy olajos növények számára.
Talajtípus |
Lencse fejlődése |
Megjegyzés |
Vályogtalaj |
Kiváló |
Jó víz- és levegőháztartás |
Homoktalaj |
Közepes |
Aszály esetén gyengébb termés |
Kötött agyagtalaj |
Gyenge |
Pangó víz, gyökérrothadás |
Szikes talaj |
Nem alkalmas |
Magas sótartalom gátolja a fejlődést |
A lencse vetése kora tavasszal, március–áprilisban ajánlott, amint a talaj hőmérséklete eléri a 6–8 °C-ot és kellően megszikkadt.
Vetésmélység: 3–5 cm
Vetőmagnorma: 70–90 kg/ha
Sortávolság: 12–24 cm
Fontos a vetésforgó betartása: kerülni kell a hüvelyes előveteményeket (borsó, bab, szója), mivel ezek hasonló kórokozókat és kártevőket halmozhatnak fel. Jó elővetemény lehet viszont az őszi búza vagy az árpa.
A lencse gyenge kompetitív képességű növény, ezért a gyomirtás kulcsfontosságú. Már a kezdeti fejlődési szakaszban elnyomhatják a gyomok, ha nem biztosítjuk a tiszta talajfelszínt. Mechanikai gyomirtás és szelektív herbicidek kombinációja adja a legjobb eredményt.
A betegségek közül a peronoszpóra és a fuzáriumos hervadás jelent veszélyt. A vetésváltás, a megfelelő talajválasztás és a rezisztens fajták termesztése csökkenti a kockázatot.
A kártevők közül a levéltetvek és a tripszek károsíthatják a növényt, amelyek ellen szükség esetén biológiai és kémiai védekezési módszereket is alkalmazni kell.
A lencse érésideje Magyarországon július–augusztus között várható. A betakarítás azonban kihívást jelent, mivel a hüvelyek alacsonyan helyezkednek el, így a kombájn gyakran nehezen tudja felszedni őket. Emiatt nagy figyelmet igényel a megfelelő kombájnbeállítás.
Az átlaghozam hazánkban 1,5–2,5 t/ha, de kedvező körülmények között, jó fajtaválasztással és pontos agrotechnikával a termés meghaladhatja ezt az értéket.
Vályogtalajon, gyengén savanyú vagy semleges pH mellett.
Március–áprilisban, kora tavasszal, amikor a talaj hőmérséklete eléri a 6–8 °C-ot.
Kalászos gabonák, például búza vagy árpa után. Hüvelyeseket kerülni kell.
Mechanikai gyomirtással és szelektív herbicidekkel, mivel a lencse gyenge gyomelnyomó képességű.
A barna lencse hagyományos főzelékekhez, a zöld lencse inkább salátákhoz és exportpiacra alkalmas.
Bár a betakarítás technológiai kihívásokat rejt, a növény piaci értéke és exportlehetőségei miatt jövedelmező választás lehet a gazdák számára. Átlagosan 1,5–2,5 t/ha terméshozam érhető el, de a lencse nitrogénmegkötő képessége és elővetemény szerepe miatt a vetésforgóban is értékes kultúrának számít.