Javítják a talaj szerkezetét, serkentik a talajéletet, értékes tápelemeket biztosítanak a következő főnövénynek, pozitívan befolyásolják a víz- és tápanyag-körforgást, elnyomják a kártevőket és a gyomokat, élőhelyet biztosítanak a hasznos szervezeteknek. Amennyi előny, legalább akkora változatosság jellemzi a köztesnövényeket. Melyik mire használható, mikor fejlődik, milyen talajt és klímát kíván és tűr el?
Legismertebb zöldtrágyanövényeink: mustár, olajretek, facélia, pohánka, bíborhere, takarmányrepce és ezek keverékei.
Az egyéves áttelelő, pillangósvirágú szálas takarmánynövény a bíborhere, gyors fejlődésű, rövid tenyészidejű, amely a többi pillangósokhoz hasonlóan kiváló talajjavító, gazdagítja a talaj nitrogénkészletét, ezért helye van a zöldtrágyakeverékben.
A facélia az utóbbi negyven évben nyert teret Magyarországon, és hamar kiderült, hogy e méhlegelő növény legalább olyan jó zöldtrágya is. Egyre gyorsabban terjedt országszerte ismertsége, hiszen a mai napig sem kórokozója, sem kártevője nincsen. Annál jobban hisznek a gazdák - különösen a kertészek - a gyökérzetének talajfertőtlenítő képességében. Mint a "legegészségesebb" termesztett haszonnövény, megszakítja a vetésforgóban képződő előnytelen folyamatokat, a talaj "tiszta lappal indul" egy új kultúra termesztésénél.
A keserűfüvek családjába tartozó, gyorsnövésű pohánka szerepe ma már nem lehet kérdéses a zöldtrágyázásban, hiszen a pillangósokkal, mustárral és olajretekkel együtt hatalmas gyökértömeg kialakulásában vesz részt, és a keverékkultúrában szinergetikai hatást fejt ki. A facélia és a pohánka mellett szól, hogy valamennyi AKG célprogramba, bármely vetésszerkezetbe gond nélkül beilleszthetők, s a két növény keveréke talán a leghasznosabb zöldtrágyaállományt alkothatja átlagos termőhelyi viszonyok között!
A keresztesvirágú mustár és olajretek gyökérzete pedig köztudottan óriási munkát végez a talajok optimális szerkezeti átalakításában, javításában. Ugyanakkor tiszta zöldtrágyavetésekben kórtani szempontból és a kórokozók felszaporodása tekintetében egyik növény sem feltétlenül javasolható. Elsősorban a repce és a napraforgó utódkultúrák szempontjából hordoz a tiszta vetés magasabb visszafertőzési kockázatot, költségesebb védekezést, esetleg terméskiesést. Ezért különösen indokolt a keverékekben történő felhasználásuk.