A takarónövény-keverékek alkalmazása ma már a korszerű talajgazdálkodás egyik alapvető eleme. A több fajból összeállított keverékek javítják a talaj szerkezetét, növelik a biológiai aktivitást, csökkentik az eróziót, mérséklik a gyomosodást és hatékonyabban hasznosítják a rendelkezésre álló tápanyagokat.
A siker azonban nem kizárólag a megfelelő fajösszetételen múlik. Az egyik legfontosabb kérdés maga a vetés, különösen akkor, amikor egy keverékben egymástól jelentősen eltérő méretű magok találhatók.
Sokan tapasztalják, hogy a vetés után egyes fajok kiválóan kelnek, mások viszont szinte teljesen hiányoznak az állományból. Ilyenkor gyakran magát a keveréket hibáztatják, holott a probléma legtöbbször a vetéstechnikában keresendő.
Ebben a cikkben bemutatjuk, hogyan érdemes különböző magméretű vetőmagkeveréket vetni, milyen vetőgép-beállításokat célszerű alkalmazni, és mire kell figyelni a homogén kelés érdekében.
A takarónövény-keverékek egyik legnagyobb előnye egyben a legnagyobb kihívásuk is.
Egy jól összeállított keverékben egyszerre találkozhatnak:
Ezek magmérete között akár tízszeres különbség is lehet.
A probléma azonban nem maga a magméret, hanem az ebből következő eltérő optimális vetésmélység.
Általánosságban elmondható, hogy:
Ha minden mag ugyanabba a mélységbe kerül, valamelyik faj biztosan kompromisszumot szenved.
A túl mélyre vetett aprómagvak gyakran nem rendelkeznek elegendő tartalék tápanyaggal ahhoz, hogy áttörjék a talajfelszínt.
Ennek következménye lehet:
A túl sekélyen elhelyezett nagy magvak ezzel szemben:
A végeredmény gyakran foltos állomány, amely nem tudja betölteni a takarónövény-keverék eredeti funkcióját.
A vetőgép szerepe sokkal fontosabb, mint gondolnád. A modern gabonavetőgépek többsége alkalmas arra, hogy különböző méretű magokkal is megfelelő munkát végezzen.
Ehhez azonban tudatos beállításokra van szükség. Alapvetően két bevált technológia alkalmazható.
Amennyiben a vetőgép rendelkezik gabonatartállyal és külön aprómagtartállyal, ez jelenti a legjobb megoldást.
A rendszer működése egyszerű.
A gabonatartályba kerülnek pld.
Ezek a csoroszlyán keresztül a magárok legmélyebb részére jutnak.
Az aprómagtartályba kerülnek
Ezek jellemzően a nyitótárcsa mögé kerülnek, jóval sekélyebb mélységbe, vagy közvetlenül a talaj felszínére, amelyet a lezáró kerekek enyhén tömörítenek.
Ennek előnye, hogy minden faj közel az optimális vetési mélységébe kerül.
Ez biztosítja:
Nem minden gazdaság rendelkezik kéttartályos vetőgéppel. Ebben az esetben is sikeresen vethetők a keverékek, de néhány szabályt be kell tartani.
A teljes keverék egyetlen tartályba kerül, amelyet általában 1,8–2,5 cm közötti vetésmélységre állítanak be. Ilyenkor kompromisszumos vetésmélységről beszélünk. A nagyobb magvak kelése során fellazítják a magárkot, ami segítheti az aprómagvak felszínre jutását.
Ez a módszer megfelelő körülmények között jól működhet. A legnagyobb veszély: a magok szétválása, ugyanis az eltérő méretű és tömegű vetőmagok természetes módon szétválnak.
A jelenséget a szakirodalom szegregációnak nevezi.
Ennek során:
Minél hosszabb ideig tart a vetés, annál nagyobb lehet az eltérés.
Ez azt eredményezheti, hogy a tábla elején más összetételű keverék kerül a talajba, mint a végén.
Néhány egyszerű gyakorlati megoldással jelentősen javítható az egyenletesség.
Érdemes:
Ezek az apró lépések jelentősen javíthatják a kelés egyenletességét.
Amennyiben kompromisszumos vetést alkalmazol, a legtöbb takarónövény-keverék esetében az 1,9–2,5 cm közötti vetési mélység tekinthető megfelelőnek.
Természetesen ezt mindig befolyásolja:
Kötött, nedves talajon általában sekélyebb, míg lazább, gyorsan száradó talajon valamivel mélyebb vetés lehet indokolt.
A korszerű takarónövény-keverékek egyik legfontosabb előnye a fajgazdagság.
Egy 6–8 fajból álló keverék sokkal stabilabban teljesít, mint egy 3–4 komponensből összeállított.
Ennek oka egyszerű.
Ha valamelyik faj:
akkor a többi faj képes átvenni a szerepét.
Így továbbra is biztosított marad:
Ez különösen fontos szélsőséges évjáratokban.
A leggyakoribb hibák közé tartozik:
Már egyetlen hiba is jelentősen ronthatja a keverék teljesítményét.
Igen. Megfelelő vetőgép-beállításokkal és rendszeres átkeveréssel jó eredmény érhető el.
Ha rendelkezésre áll aprómagtartály, a két tartályos vetés biztosítja a legjobb kelési eredményt.
Az eltérő méret, alak és fajsúly miatt a vetőgép rázkódása során a magok természetes módon elkülönülnek egymástól.
Vegyes keverékek esetében általában 1,9–2,5 cm közötti kompromisszumos vetési mélység alkalmazható, de kéttartályos vetőgépnél minden magcsoport saját optimális mélységébe kerülhet.
A különböző magméretű takarónövény-keverékek vetése nem bonyolult feladat, de tudatos technológiai döntéseket igényel. A megfelelő vetésmélység kiválasztása, a vetőgép helyes beállítása és a magkeverék homogenitásának folyamatos ellenőrzése alapvetően meghatározza a kelés sikerét. Ha lehetőséged van rá, válaszd a két tartályos vetési technológiát, hiszen ezzel minden faj közel az optimális mélységbe kerül. Amennyiben egy tartályból dolgozol, ügyelj a kompromisszumos vetésmélységre, a rendszeres átkeverésre és a megfelelő munkasebességre. Ne feledd azt sem, hogy egy jól összeállított, 6–8 fajból álló takarónövény-keverék sokkal nagyobb termesztésbiztonságot nyújt, mint egy kevés komponensből álló keverék. Ha egy-egy faj kelése gyengébb is lesz, a többi képes kompenzálni, így a talaj fedettsége, a biomassza-képződés és a talajélet támogatása továbbra is biztosított marad.
| Legkeresettebb termékek | Cikkajánló
