| Jellemzői

A somkóró a meszes, sovány, sülevényes talajok szárazságtűrő szálas takarmány- és zöldtrágya növénye. Hazánkban mindenütt megterem, ahol az altalajban elegendő a mész, és a talajvíz nincsen magasan.
A somkóró hasznosítása kettős. Elsősorban zöldtrágyázás céljára termesztjük, de az értékesebb pillangós takarmányok pótlására is alkalmas, fehérjében gazdag szálas takarmány.

Takarmányozási értékét befolyásolja, hogy az egész növény kumarint tartalmaz, és a kumarintól keserű íze van. Ezért más takarmányokkal keverten, vagy csak szoktatás után etethető. A kumarintartalom csökkenthető, ha szénát készítünk belőle, de növelhető az ízletessége silózással is.
Vetésterülete hazánkban állandóan változik. Elterjedését főként az gátolja, hogy a száraz, meszes homokon nehéz megtelepíteni.

Rendszertan és biológiai jellemzés:

A somkóró fontosabb fajai a fehér virágú somkóró (Melilotus albus Desr.) és a sárgavirágú vagy orvosi somkóró (Melilotus officinalis Desr.). Meszes talajainkon mind a két faj vadnövényként is megtalálható.
A korábban termesztésbe vont fehérvirágú somkórónak két termesztett formája van, az egyéves és a kétéves somkóró. Hazánkban elsősorban a kétéves somkóró termesztése folyik.

Biológiai jellemzés:

A somkóró - főleg fiatal korában - morfológiailag hasonlít a lucernához.
Gyökérzete fejlett, mélyrehatoló karógyökérzet.
Szára felálló és elágazó, 2-3 méter magasra is megnő.
Levelei hármasan összetettek és erősen fogazottak.
A száron kevés levél van. Virágzata megnyúlt fürt.
A színe fajok szerint fehér vagy sárga.
Jó mézelő növény.
Termése barnás-fekete egymagvú hüvely.
A magja színben (sárga) és nagyságban hasonló, de alakban eltér a lucernamagtól.
Ezermagtömege 1,9-2 gkörül van.

Éghajlat, talajigény és vetésváltás:

A somkóró igénytelen, fagy- és szárazságtűrő növény. Talajigénye csak a mészigényben jelentkezik, főleg az altalaj mésztartalma fontos.
A sülevényes, kavicsos, sovány, meszes homokon és a szikes talajokon is megterem.
Hazánkban főleg a Duna-Tisza közi meszes homoktalajokon termesztik.
Az előveteményekre igénytelen, rendszerint a takarónövénytől függ az előveteménye.
Általában két kalászos növény közé kerül. Ha zöldtrágyának termesztjük, kapásnövény következzen utána.

Trágyázás és talajelőkészítés:

Igénytelen növény, a műtrágyák közül kisebb foszfor- és káliumadagok is elegendők számára.
Talajelőkészítése azonos a többi hereféléével, illetve a takarónövényével.

Vetés:

Általánosabb a tavaszi vetés. A kétéves somkórót leggyakrabban rozsra vetjük.
Az egyéves somkórót helyesebb takarónövény nélkül vetni, mivel gyors fejlődése miatt felnövi a takarónövényt.
Gabonasortávolságra és 1-2 cm mélyre kell vetni. Homokon a vetés után mindig járassunk gyűrűshengert.

Ápolás:

Mechanikai ápolást nem igényel csak hiányos beállottság esetén van szükség gyomirtására.
A betegségek közül a peronoszpóra, a somkóró-cerkospóra, a szárfenésedés, a pillangósok tifulás betegsége és a somkóró-mozaikvírus támadhatja meg.
Kártevői a csipkézőbogarak, a somkóró-bagolypille és a lucerna-bagolypille.

Betakarítás:

A tisztán vetett egyéves somkóró három hónap után lekaszálható, vagy leszántható. A kétéves somkóró első évi termése az időjárástól függ. Előfordul, hogy az ősz folyamán számíthatunk egy kaszálásra, de zöldtrágyának is leszánthatjuk. A második évi hasznosítása sokoldalú.
Felhasználható: zöldtakarmányozásra, szénakészítésre, legeltetésre, magtermesztésre és zöldtrágyázásra.
Zöldtrágyázásra az első és második növedéke is felhasználható, de hogy melyiket szántsuk le, azt mindig a körülmények és a termesztési cél határozza meg. Zöldtrágyázásra legalkalmasabb bimbós korban alászántani.
Magtermesztés: a kétéves somkóró csak a második évben terem magot. Magnak meghagyható ugyan az első kaszálás is, de célszerűbb a második növedéket megfogni.

Kecskeméti fehérvirágú Somkóró