• hibrid BMR indiai köles
• Felhasználás: szilázs, legeltetés, zöldtakarmányozás
• Növény: középmagas, széles levelű, jó termőképességű fajta
• Kiváló szárazságtűrő képesség
• Magas emészthetőség és fehérjetartalom
• Betakarítási javaslat: a bugahányás előtti stádiumban ajánlott betakarítani, mert a ezután a takarmány minősége gyorsan romlik, és a fehérjetartalom néhány nap alatt 12-13%-ról 3-4%-ra csökkenhet.

Vetési norma:

• 10-12 kg/ha szilázsnak
• 15-20 kg/ha legeltetéshez

Vetési idő: tavasszal, amikor a talaj hőmérséklete meghaladja a 16°C-ot.

Az indiai köles (gyöngyköles, Pennisetum glaucum) az utóbbi években egyre nagyobb jelentőséget kap a zöldtakarmány-termesztésben, különösen az aszályra hajlamos, gyengébb termőképességű területeken. Kiváló alkalmazkodóképessége, gyors kezdeti fejlődése és nagy zöldtömeg-produkciója miatt hatékony alternatívát kínál a hagyományos egynyári takarmánynövények – például a szudánifű vagy a silócirok – mellett.

A növény egyik legfontosabb agronómiai előnye a kiemelkedő szárazságtűrés. Mélyre hatoló gyökérzete révén jól hasznosítja a talaj nedvességkészletét, így szélsőséges időjárási körülmények között is stabil zöldhozamot biztosít. Melegigényes faj, ezért a nyári vetésekben különösen jól teljesít, amikor más takarmánynövények fejlődése visszaesik. Gyors kezdeti növekedése lehetővé teszi, hogy rövid tenyészidő alatt jelentős zöldtömeget képezzen.

Takarmányozási szempontból az indiai köles értékes, jó emészthetőségű zöldtakarmányt ad. A fiatal állomány nyersfehérje-tartalma kedvező, rostösszetétele pedig jól illeszkedik kérődzők takarmányozásába. Legeltetésre, zöldetetésre és szenázs készítésére egyaránt alkalmas. Előnye, hogy megfelelő fenológiai állapotban betakarítva a takarmány ízletessége jó, az állatok szívesen fogyasztják.

A termesztéstechnológiában további előnyt jelent a vetésrugalmasság. Az indiai köles sikeresen beilleszthető másodvetésbe, zöldítési vagy takarmányhiányt áthidaló programokba. Rövid tenyészideje miatt alkalmas a nyári betakarítások utáni területhasznosításra, így javítja a vetésforgó hatékonyságát és a földhasználat jövedelmezőségét. Gyomelnyomó képessége a gyors kezdeti fejlődés miatt kedvező, ami csökkentheti a gyomszabályozási költségeket.

Állategészségügyi szempontból fontos, hogy az indiai köles általában alacsonyabb prussziksav-kockázatot jelent, mint egyes cirokfélék, bár stresszhatások után itt is javasolt az óvatos legeltetés. A megfelelő betakarítási időpont megválasztása kulcsfontosságú a takarmány minőségének optimalizálásához.

Az indiai köles a modern takarmánytermesztés egyik ígéretes, klímaadaptív növénye. Kiemelkedő szárazságtűrése, gyors biomassza-képzése és sokoldalú takarmányozási felhasználhatósága miatt különösen értékes választás lehet a változó éghajlati feltételek között gazdálkodó termelők számára, mind fővetésben, mind másodvetésű zöldtakarmányként.