LUCERNA termesztés technológia

Primag - primag mag
Primaq - Prima Mag

HÍRLEVÉL

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy Ön is elsőként értesülhessen újdonságainkról, akcióinkról.

Az adatvédelmi nyilatkozatban foglaltalat elfogadom.
>> Tudástár >> LUCERNA termesztés technológia

Primag - primag mag

Tápanyagellátás


A lucerna tápanyagigényes növény.
 

A lucerna fajlagos tápanyagigénye

(100 kg lucernaszéna képzéséhez a talajból felvett mennyiség)
 

A hektáronként kijuttatandó műtrágya mennyisége átlagosan

Nitrogén: 2,7 kg/100 kg

P2O5: 7,0 kg/100 kg

K2O: 1,5 kg/100 kg

CaO: 1,5 kg/100 kg

40-60 kg/ha

35-40 kg/ha

75-100 kg/ha



A trágyaadagokat a talajvizsgálati adatok, a tervezett termés nagysága, a talajból egységnyi terméssel kivont tápanyagok mennyisége és a nitrogéngyűjtő baktériumok tevékenysége figyelembevételével állapítjuk meg.
 

A trágyaadagok meghatározásánál a lucerna teljes élettartamára tervezett terméssel kivont tápanyagok mennyiségét vesszük figyelembe. Ezt a mennyiséget azonban csak középkötött, mély termőrétegű, az átlagosnál jobb tápanyagellátottságú talajokon kaphatja meg egyszerre a telepítés előtt. Ha öntözzük a lucernát, akkor is a megosztott trágyázással ad nagyobb termést.
 

A lucerna N-igényét csak a kezdeti fejlődés során kell kielégíteni műtrágyázással. Ekkor még a gyökerén később szimbiózisban élő baktériumok felszaporodási folyamata és a gümőképződés zajlik, ami kezdeti „N-éhséget" vált ki. A kezdeti fejlődés elősegítéséhez igényli ennek a makroelemnek a pótlását is a telepítés előtt. Savanyú talajokon hatásos a termő lucerna N-fejtrágyázása is, kora tavasszal illetve kaszálások után megosztva. Ugyanígy történhet az öntözött lucerna N-trágyázása.
 

A szükséges foszfort és káliumot több évre előre alaptrágyázás formájában juttatjuk ki.
 

A foszfor hasznosulása a mészben szegény talajokon a legnagyobb mértékű. A szárazanyag-gyarapodáshoz, a fehérje-beépüléshez, és a megfelelő gyökértömeg kialakulásához is nélkülözhetetlen. A kálium a sarjadzás gyorsaságát, a levélterület növekedését, a szénhidrátok transzportját segíti elő, ugyanakkor a sztómák működését is szabályozza.
 

Gyenge foszforellátottságú talajokon foszfor fejtrágyázás is végezhető kora tavasszal.
 

A magas káliumigény ellenére sem ajánlatos alaptrágyaként 200 kg/ha fölötti hatóanyagmennyiséget kijuttatni. Az első és második termő év végén zárófejtrágyázás végezhető az e fölötti hatóanyagmennyiség kijuttatására.
 

A lucerna igényes a mészellátottságra, fajlagos igénye 3,5 kg/100 kg termés. A mésztrágyázás talajvizsgálat alapján történhet, 7 pH alatti talajoknál a javító meszezés mindenképpen szükséges. Nyár végi telepítéskor az elővetemény alá, vagy őszi telepítéskor az alapozó trágyázással együtt 3-6 t/ha CaCO3 kijuttatása javasolt. A talajszerkezet javítására 1-1,5 t/ha sekélyen bedolgozott mészkőpor megfelelő.

 

A Primag Tápanyag kínálatát itt tudja megtekinteni.

 


Vetésváltás

 

Az elővetemény megválasztásánál figyelembe kell vennünk az évelő kultúra speciális igényeit, valamint a telepítés idejét, az utóvetemény megválasztásakor a lucerna kedvező elővetemény-értékét, valamint azt, hogy a lucerna nagy vízfogyasztású növény.
 

A tavaszi telepítésnél nem elsődleges szempont az elővetemény lekerülési ideje, a nyár végén vetett lucerna előveteményének megválasztása azonban nagyobb körültekintést igényel. Csak korán lekerülő elővetemények után biztosítható a megfelelő talaj előkészítés, pl. a periodikus mélyművelés. Legjobb előveteményei a kalászos növények, jónak számítanak még az őszi és tavaszi keveréktakarmányok, a repce, korai burgonya stb. A korán lekerülő elővetemények után tavaszi telepítés esetén is kedvezőbbek a feltételek jó minőségű magágy kialakításához.
 

Önmaga után annyi ideig nem célszerű vetni, ameddig a területen volt. Rossz előveteményei a pillangósvirágú növények.
 

A lucerna kedvező elővetemény-hatása a feltörést követően több évig is tapasztalható. A második kaszálás után feltört lucerna jó előveteménye az őszi búzának.
 

 

Talajelőkészítés

 

A lucerna mélyen művelt talajt, a telepítéshez pedig aprómorzsás, ülepedett magágyat igényel, amely alkalmas az aprómag sekély, egyenletes mélységű elvetésére.

 

A talajelőkészítés során figyelembe kell venni, hogy álló kultúra lévén, a munkaműveletek hatásának több évre kell kihatnia (pl. talajlazítás). Az egyes műveletek megtervezését a talaj típusa, kultúrállapota, és az elővetemény sajátosságai szerint végezzük. A telepítés ideje is döntő módon meghatározhatja a talajelőkészítés lépéseit.

A lucerna igényes a talajművelés mélységére, az altalajlazítást igényli és meghálálja.

 

Nyár végi telepítés talajelőkészítése kalászosok után
 

Tarlóhántás + zárás: korai elővetemények, kalászosok után következhet a betakarítás után minél rövidebb időn belül, sekélyen (10-12 cm) járatott tárcsával. Fogassal és gyűrűshengerrel munkáljuk el és zárjuk le. Célja a vízmegőrzés és a talaj beéredésének elősegítése, valamint a gyom és árvakelés irtása.

Alapozó talajművelés: nyári szántás, mely előtt az alapműtrágyákat ki kell juttatni. Akkor végezzük, amikor a tarlóhántás vagy a hántott tarló ápolása után a talaj beéredése folyamatban van vagy kigyomosodott a talaj.

Ennek elmunkálása majd zárása ekéhez kapcsolt hengerrel vagy gyűrűs mélytömörítő illetve rögtörő hengerrel a talaj kiszáradásának csökkentése érdekében is szükséges.

Kötöttebb talajokon a tarlóhántást követően fokozatos mélyítéssel 2-3 menetben nehéztárcsával legalább 20 cm-es mélységig műveljük meg a talajt, majd gyűrűs hengerrel vagy rögtörő hengerrel zárjuk.

Magágykészítés: a magágyat a megszántott, lezárt és megülepedett talajon közvetlenül a vetés előtt kell elkészíteni, sekélyen porhanyító és tömörítő eszközök kombinációjával, lehetőség szerint egy menetben. Eszközei a kombinátor és az ásóborona.

 

Tavaszi telepítés talajelőkészítése kalászosok után
 

Tarlóhántás + zárás

Tarlóápolás: tárcsával vagy szántóföldi kultivátorral a hántott, kizöldült tarlón végezzük, célja a gyomok és árvakelés gyérítése, a kelő gyomnövények magérlelésének megakadályozása az alapozó talajművelésig eltelt időszakban. A nehéztárcsával történő fokozatos mélyítés a talaj beéredését megyorsítja. Nyirkosabb talajállapot mellett a forgó- vagy ásóborona használata kedvezőbb. A tarlóápolási munkákat is zárjuk gyűrűshengerrel.

Őszi szántás és annak elmunkálása: a lucerna alá őszi mélyszántást, vagy altalajlazítást és őszi szántást végzünk. A barázdabehúzást követően talajállapottól függően rögtörő hengert vagy fogast járatunk. Csernozjom jellegű talajokon finoman, kötöttebb talajokon durva elmunkálás végezhető, laza szerkezetű talajokon az elmunkálás elmaradhat.

Magágykészítés: a tavaszi magágykészítéskor fokozottan ügyelni kell a felesleges taposás elkerülésére. Először simítóval elegyengetjük a talajfelszínt, majd sekélyen járatott kombinátorral magágyat készítünk. A talajfelszín alatt 2-3 cm-re tömörödött, szerkezetes rétegnek kell lennie a vetéskor, hogy az egyenletes vetésmelységet tartani lehessen.

 

Tavaszi telepítés talajelőkészítése kapásnövények után
 

Szármaradványok bedolgozása a talajba + zárás: középkötött, száraz talajon az elővetemény szármaradványait 2-3 tárcsázással a talajba kell dolgozni, majd hengerrel a talajt le kell zárni.

Ezt követheti a tarló kizöldülése után a mélyítő tárcsázás majd annak zárása.

Későn lekerülő elővetemények esetén kötött és középkötött talajon a szármaradványokat egy vagy két menetben nehéztárcsával fel kell aprítani, majd ezt követően szántani.

Őszi szántás és annak elmunkálása

Magágykészítés
 

 

Telepítés

 

A lucerna telepíthető tavasszal, vagy nyár végén. A tavaszi telepítés a talaj nedvességtartalma miatt biztonságosabb, a nyár végi a következő évben több termést ad.

Magyarországon döntően a tavaszi telepítés sikeres, nyár végén csak az ország dunántúli, csapadékosabb területein biztosított általában a keléshez szükséges csapadék.

A tavaszi telepítés a késői kitavaszodás, a nyár végi telepítés a magágyelőkészítésre kedvezőtlen időjárás miatt elhúzódhat. A nyár végi telepítés során azonban törekedni kell arra, hogy a tél beállta előtt kellően gyökeresedjen az állomány.
 

 

A lucerna telepítési útmutatója

 

Megnevezés

Tavaszi

Augusztusi

Telepítés ideje

Sortávolság (cm)

Vetésmélység (cm)

Vetéskori csíraszám (db/m2)

Elérendő csíraszám (db/ m2)

Ezermagtömeg (g)

Vetőmagmennyiség (kg)

III. 10-IV. 10.

12-15,4

1-2

1200

700-1000

1,6-2,7

15-20

VIII. 10-25.

12-15,4

1-2,5

1300

700-1000

 


A lucerna telepítés módjai
 

A lucernát lehet tisztán vagy takarónövénnyel társítva telepíteni. A telepítés módja nagyban befolyásolja a kaszálások számát és a termésmennyiséget.
 

Tiszta telepítés: ma már leginkább ezt a telepítési módot alkalmazzák az üzemek, mivel a lucerna biológiai igényeinek ez a telepítési mód felel meg leginkább. A keményhéjúság miatt előfordulhat a vontatott kelés, de a tiszta telepítéskor a később kikelő növényeket nem hátráltatja a konkurens takarónövény. Mind a nyár végi, mind a tavaszi telepítés során előnyösebbnek tekinthető. Egyenletesebb és sűrűbb állományt eredményez, mint a takarónövényes vetés.

A tavaszi telepítést március második, harmadik dekádjában, az augusztusi telepítést augusztus második, harmadik dekádjában kell elvégezni. A vetés gabona-sortávolságra történik, 15-20 kg/ha vetőmagmennyiséggel, ami legalább 10 millió csíraszámot jelent hektáronként.

A vetőmagmennyiség megállapításánál figyelembe kell venni a vetőmag használati értékét, ami a lucernamag esetében a keményhéjúság gyakori előfordulása miatt nagyobb hangsúlyt kap.
 

Takarónövényes telepítés: alkalmazása csapadékosabb viszonyok között vagy olyan talajtípusokon fordul elő, ahol a laza talajszerkezet miatt a defláció veszélye fennáll, és emellett a homokverés a lucernát is károsíthatja. A takarónövény tehát a talajvédelemben betöltött szerepe miatt előnyös lehet, emellett a gyomokat elnyomja, és a termését is hasznosíthatjuk.

A lucerna takarónövénye lehet a csökkentett magmennyiséggel vetett tavaszi árpa, vagy fél magmennyiséggel vetett és zölden betakarítható borsó.

 

Betakarítás
 

A kaszálások száma évente 4-6, a kaszálások idejének és számának meghatározásánál azonban több tényezőt is figyelembe kell venni:

A terület ökológiai adottságait, a telepítés idejét, az esetleges öntözést (öntözött lucernát a második évben 5-6-szor kaszálhatunk), a lucerna biológiai igényeit (a rizóma tartalék tápanyagainak feltöltődése a zöldbimbós állapotban kezdődik és a virágzás kezdetéig tart), a felhasználási módot.


Kaszálási rend:
 

Egy növedék vegetatív fejlődése 32-38 napig tart. Az előzőekben tárgyalt ismeretek alapján meghatározható az egyes növedékek betakarításának ideje. Általában 4-6 hetente tervezzük a kaszálásokat.
 

Tavaszi telepítésű lucerna kaszálási rendje:
 

  1. év:         1. kaszálás: július vége-augusztus eleje

            2. kaszálás: szeptember

       2. év:         1. kaszálás: május eleje

                        2. kaszálás: június közepe-vége

                        3. kaszálás: július vége

                        4. kaszálás: szeptember
 

A harmadik, esetleg a negyedik év kaszálásainak ütemezése a második évhez hasonló.
 

Az augusztus végi telepítés a következő évben már közel teljes termést adhat, általában háromszor kaszálható.
 

A negyedik vagy ötödik évben a második kaszálás után sekély szántással feltörik a lucernát, ezt tömörítik, hogy a nagy tömegű gyökér elbomlását és a talaj beéredését elősegítsék, majd mélyszántással aláforgatják.


 

Növényvédelem
 

A lucerna betegségei:

 

A lucerna vírusbetegségei
 

Lucernamozaik (Alfalfa mosaic virus)

Világszerte ismert betegség. A beteg növény alacsonyabb, törpenövésű, levelei mozaikosan foltosak és ráncosak. A kórokozó vírusvektor levéltetvek útján terjed. A védekezési lehetőségek közül fontos a térbeli izoláció azon kultúráktól, melyeket a kórokozó szintén fertőzi (burgonyafélék, borsó, bab, szója). Korábbi kaszálással a betegség elterjedése csökkenthető.

 

A lucerna gombabetegségei
 

Ibolyaszínű gyökérölő penész (Helicobasidium purpureum)

A kórokozó mindenütt elterjedt faj, főleg idősödő lucernaállományokban okozhat nagyobb kárt. Szinte kizárólag csak a mélyfekvésű, vízállásos területeken jelenik meg.

A betegség tünetei: Nyár elején a táblán a lucernanövények kör alakú foltokban sárgulnak, hervadnak, majd fokozatosan elhalnak. A beteg növények talajból történő kiemelésekor a karógyökéren ibolyás színű penészbevonat látható. Nedves környezetben a fertőzött növény nyálkásan rothad, míg szárazabb körülmények között korhad.

Védekezési lehetőségek: Kerülni kell a mélyfekvésű táblák lucernával történő bevetését, illetve belvíz megjelenésekor törekedni kell a gyors vízelvezetésre.
 

Lucerna fertőző hervadása

Az egyik legjelentősebb hervadást okozó gombafaj a Fusarium oxysporum var. medicaginis, de hasonló tüneteket okozhat a Verticillium albo-atrum gombafaj is. Az általuk okozott tőpusztulás mértéke szélsőséges esetben elérheti az 50%-ot is, illetve a lucerna idő előtti kiritkulásában is nagy szerepet játszanak.

A betegség tünetei: A kelőfélben lévő növény hervad, később elszárad, a talajból könnyen kihúzható. Kifejlett növény esetében szintén hervadás jelentkezik, ami egy tövön belül szárról szárra terjed, míg végül az egész növény elpusztul. A beteg növény a talajból könnyen kihúzható, a karógyökér elkorhad.

Védekezési lehetőségek: A kórokozók polifág talajlakó gombák, így az ellenük való védekezés nehéz. Lehetőség szerint kerüljük a vetési sorrendben az egyéb pillangósokat.
 

Lucernalisztharmat (Erysiphe communis f. sp. medicaginis)

A lucerna gyakori kórokozója, kártétele inkább minőségi, mintsem mennyiségi. Az általa fertőzött szénát az állatok nem fogyasztják szívesen.

A betegség tünetei: A leveleken piszkosfehér micélium szövedék jelenik meg, ezekben később apró fekete termőtestek, peritéciumok jelennek meg.

Védekezési lehetőségek: A gyakorlatban a kórokozó ellen ritkán történik kémiai állománykezelés, a tünetek megjelenési időszakában végzett kaszálás eredményes lehet. A lucerna lomb- és szárbetegségei ellen végzett állománykezelések kivitelezését az nehezíti, hogy állati takarmányként történő felhasználása miatt az élelmezés-egészségügyi határidőket szigorúan be kell tartani.
 

Lucerna levélragya (Pseudopeziza medicaginis)

A lucerna egyik legsúlyosabb levélbetegsége. Viszonylag gyakori betegség, az általa előidézett levélhullás nagy terméskiesést okozhat.

A betegség tünetei: A leveleken kerek, sötétbarna foltok jelennek meg (109. ábra), a fertőzés súlyosbodásával a levél elszárad, majd lehull.

Védekezési lehetőségek: Megegyezik a lisztharmatnál tárgyaltakkal, azzal a különbséggel, hogy a kórokozó a vetőmaggal is terjed, ezért szisztemikus gombaölő szerrel végzett csávázás is szükséges.
 

Lucerna fenésedés (Colletotrichum trifolii)

A lucerna egyik legsúlyosabb betegsége, jelentőségét növeli, hogy a nagyértékű levél mellett a szárat is megtámadja.

A betegség tünetei: A levélen illetve a száron hosszúkás, barna szegélyű, világos közepű folt jelenik meg, mely a növényi szövetbe mélyen belemaródik. A világos folt közepén apró fekete pontokként megjelennek a gomba termőtestjei.

Védekezési lehetőségek: A kórokozó elsősorban fertőzött növényi maradványokon marad fenn, így fontos azok talajba forgatása. Magfogás esetén fertőzött tábláról ne takarítsuk be a vetőmagot, illetve ellenkező esetben a vetőmag csávázása felszívódó gombaölő szerrel elengedhetetlen. A tünetek megjelenésének kezdetén alkalmazhatunk vegyszeres állománykezelést is, kontakt illetve erősebb fertőzések esetén szisztemikus fungicidekkel.
 

Lucernarozsda (Uromyces striatus)

A lucerna gyakori, de kisebb károkat okozó betegsége.

A betegség tünetei: A leveleken és a száron nyár elejétől jelennek meg a vörös színű uredotelepek, melyek később fekete színű teleutotelepekké alakulnak át. A fertőzött levelek összeszáradnak, majd lehullanak.

Védekezési lehetőségek: Korábbi kaszálás, illetve a köztesgazda irtása. A fajták között vannak a kórokozóval szemben jó rezisztenciális tulajdonságokkal bírók.
 

Lucerna pszeudopezizás levélfoltosága (Pseudopeziza medicaginis)

Világszerte elterjedt kórokozó, jelentős lombvesztést okozhat. A leveleken apró, sárga szegélyű, barna majd barnásfekete közepű foltok jelennek meg. A fertőzött levelek sárgulnak, majd lehullnak. A levélhullás mindig alulról kezdődik. A betegség járványos fellépése esetén a korábbi kaszálás eredményes lehet, súlyosabb esetben kaszálás után, 10-15 cm-es állományban vegyszeres védekezést kell alkalmazni.

 

A lucerna kártevői
 

Mezei pocok (Microtus arvalis)

Magyarországon mindenütt gyakori, 3-6 évente szaporodik fel oly mértékben, hogy jelentős gazdasági kárt okoz.

Károsítás: Folyamatos rágásával sok növényt tönkretesz, elsősorban a zöld részeket rágja meg, ami miatt a növény újrahajt, ezáltal tartalék tápanyagait éli fel. A több évig bolygatatlan talaj kiváló lehetőséget nyújt felszaporodásának.

Védekezési lehetőségek: Álló lucernában a talajművelési eljárásokkal nem gyéríthető. Vegyszeres úton a pocokjáratok gázosításával, illetve csalétekkel irthatjuk.
 

Hamvas vincellérbogár (Otiorrhynchus ligustici)

Magyarországon mindenütt gyakori kártevő, károsításával minden évben kisebb-nagyobb mértékben számolni kell.

Károsítás: A lárva a növény főgyökerét és az oldalgyökereket rágja meg, ennek következtében a károsított lucerna gyengén fejlődik, télállósága csökken. Az imágó a levélen szabálytalan karéjozást végez, ez elsősorban kelő lucernánál okozhat nagy problémát.

Védekezési lehetőségek: A pillangós előveteményt feltétlenül kerülni kell. A kelő lucerna védelme érdekében szájon át ható inszekticidekkel állománypermetezést kell végezni, amit szükség szerint meg kell ismételni.
 

Zöldborsó- ill. lucerna-levéltetű (Acyrtosiphon pisum)

A lucerna hajtásnövekedése leáll, a fiatal növényi részek felületén megjelenik a levéltetvek jelenlétére utaló csillogó, ragacsos váladék ("mézharmat") Maglucernán szívogatásuk hatására virághullás következik be. Védekezni felszívódó rovarölőszerrel kell.
 

Lucernapoloska (Adelphocoris lineolatus)

A lucerna magtermesztésben az egyik legveszélyesebb kártevő, de a takarmánytermő állományban is nagy kárt okozhat.

Károsítás: Szívogatása nyomán a megsebzett szárrész felett a hajtások elhervadnak, a bimbók és a virágok elfonnyadnak, lehullanak. Magtermő lucernánál a csiga alakú hüvelytermés is elszárad.

Védekezési lehetőségek: Tömeges elszaporodásuk esetén egyedszámuk csökkentésére rovarölő szeres állománypermetezést kell alkalmazni.
 

Lucernaböde (Subcoccinella vigintiquatorpunctata)

Magyarországon általánosan elterjedt faj, főként az imágó, illetve a lárvakártétel nyomán a szénatermésnek akár 50%-a is elpusztulhat. Magtermesztésben is jelentős károkat okoz a hajtás és a virágok rágásával.

Károsítás: Az imágók hosszanti hámozgatást végeznek, főleg a felső leveleken. A lárvák kedvelik a növény fiatal hajtásait. Az erősen károsított levelek elszáradnak, lehullanak, a kártétel foltokban jelentkezik.

Védekezési lehetőségek: Korai kaszálással az imágók által okozott kár mérsékelhető. Április első felében a tojásrakó nőstények ellen, az első kaszálás után a kelő lárvák ellen rovarölő szerekkel kell védekezni.
 

Lucernabogár (Phytodecta fornicata)

Hazánkban a lucerna egyik legjelentősebb kártevője. Elsősorban az Alföldön és a Tiszántúlon okoz nagy károkat.

Károsítás: Az imágó egyaránt károsítja a sarjhajtásokat, a leveleket karéjozzák, néha a levélnyelet is elrágják. Súlyosabb esetben a levélrügyeket, bimbókat és a virágokat is megrágják. A megrágott növényekről a levelek lehullanak.

Védekezési lehetőségek: A korai kaszálással a nagy gazdasági kár megelőzhető. Fontos az új telepítésű lucerna védelme, tavaszi telepítés esetén az előrajzó imágók ellen inszekticidekkel védekezni kell szükség esetén.
 

Lucerna-csipkézőbarkó (Sitona humeralis)

Gyakori kártevője a lucernának, elsősorban a kelőfélben lévő állományokon okozhat nagy kárt, szélsőséges esetben újravetés is előfordulhat kártétele nyomán.

Károsítás: Az imágók jellegzetes, U alakú rágása látható a levél szélén. A rágások egymás mellett vannak, a csipkézéshez hasonlít. A lárvák a gyökereken lévő nitrogéngyűjtő gümőket rágják, jelentős közvetett kárt okozva.

Védekezéi lehetőségek: Fontos a növény kezdeti gyors fejlődésének elősegítése, így a növény hamar kinő a károsítással szemben érzékeny fázisból. A felszívódó rovarölő szerekkel történő csávázás, illetve a talajfertőtlenítő szerek hatásosak a kártevővel szemben.
 

Lucerna-ormányos (Phytonomus variabilis)

Gyakori faj, kártétele változó mértékű, egyes évjáratokban szaporodik fel.

Károsítás: A lárva a rügyeket odvasítja, később a felső leveleken hámozgat. A károsítás nyomán a virágbimbók egy része lehullik, az oldalhajtások mérete csökken. A bogarak a leveleken és a száron rágnak, főként az első növedéken és az első sarjúhajtáson.

Védekezési lehetőségek: Korábbi kaszálással a felszaporodás és a nagyobb kártétel megelőzhető. Nagy egyedszám esetén kaszálás után inszekticidekkel kell védekezni.
 

Lucerna-magormányos (Tychius flavus)

Hazánkban is gyakori, kártétele változó mértékű. A lárva magkártétele jelentősebb.

Károsítás: Az imágó a hajtásvégeket, a fiatal levél- és virágrügyeket megrágja, a felső leveleket és rügyeket lyuggatja. A lárva a hüvelyben rág, az általa megrágott mag félhold alakú lesz, csírázóképessége romlik.

Védekezési lehetőségek: Leghatásosabb a vegyszeres védekezés az imágók ellen, a hüvelybe bejutott lárva rovarölő szerekkel már kevésbé irtható.
 

Lucernabimbó-gubacsszúnyog (Contarinia medicaginis)

Egymást követő csapadékos években óriási károkat okozhat a magtermő lucernán.

Károsítás: A károsított virágbimbó nem nyílik ki, gubaccsá torzul, lila színű lesz. Később a gubacs elszárad, és a talajra hull.

Védekezési lehetőségek: A rendszeresen végzett korai kaszálás csökkenti egyedszámukat, a takarmánylucernát ne hagyjuk elvirágozni. Kémiai védekezés már a virágok megjelenésekor szükségessé válhat a magtermesztésben.
 

Lucerna magdarázs (Bruchophagus roddi)

A lucerna-magtermesztés gyakori kártevője. A nőstény a lucerna zöld hüvelyének magjába rakja a tojását. A kifejlett darázs nyomát a magon kerek, apró nyílás jelzi. A zöld lucernamag foltos, később márványos lesz. Az agrotechnikai rendszabályok betartásával mérsékelhető a kártétel.
 

A lucerna gyomnövényei

A lucernát 3-5 évig ugyanazon a területen termesztjük, ez alapvetően - a talajművelés hiánya miatt - meghatározza a terület gyomösszetételét. A lassú csírázás, valamint a vontatott korai fejlődés miatt gyenge a korai gyomelnyomó képessége, nem tudja felvenni a versenyt a T3-T4 -es gyomokkal. Ha elmarad a vegyszeres gyomirtás, tömegesen csírázhat a vadrepce (Sinapis arvensis), mely árnyékoló hatása miatt foltosan kipusztíthatja a lucernát. A vadrepce mellett a telepítés tavaszán gondot okozhatnak még a fehér libatop (Chenopodium album), a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus), a keserűfű-fajok (Polygonum spp.) és a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia).

Kritikus időszak a gyomirtásban a telepítés évében az őszi-téli időszak, amikor a lucerna nyugalmi állapotban van. A tyúkhúr (Stellaria media), a pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), az árvacsalánfajok (Lamium spp.) és a veronikafélék (Veronica spp.) ilyenkor tömegesen csíráznak. A második évtől a talajművelés hiánya miatt elkezdődik az évelő pongyola pitypang (Taraxacum officinale), a vasfű (Verbena officinalis), a sóskafajok (Rumex spp.), az útifűfélék (Plantago spp.), illetve a mezei katáng (Cichorium intybus ) elszaporodása.

A 3-4. évben, az elöregedés stádiumában egyre nagyobb foltokban jelennek meg az évelő egyszikű fajok, mint a tarackbúza (Elymus repens), a csillagpázsit (Cynodon dactylon), az angol perje (Lolium perenne), a rozsnokfajok (Bromus spp.) és a fenyércirok (Sorghum halepense).
 

Herefélék arankái

Hazánkban az aranka fajok közül nagy jelentőséggel bír a kis aranka (Cuscuta trifolii) és a nagy aranka (Cuscuta campestris).

A lucerna legjelentősebb élősködő növénye évente 5-10% kipusztulást is okozhat. Az arankafélék jelentőségét tovább növeli, hogy magja a vetőmagtételeket nagymértékben szennyezi, és az aranka magjának eltávolítása ­- a nagyfokú hasonlóság miatt - problémát okoz. Magjuk a talajban 8-10 évig is csírázóképes marad. Ha a fertőzött foltokat a lucernában nem semmisítik meg, ki kell zárni a területet a magfogásból.

A károsítás jellegzetes, messziről is szembetűnik, ugyanis az aranka élénksárga kacsszerű szára az egész lucerna növényt behálózza, majd koncentrikusan terjed a táblán belül. Az élősködő növény a lucerna tápanyagait és nedvességtartalmát felhasználva élősködik, melynek nyomán a tápnövény elpusztul.

Védekezési lehetőségek: fertőzött tábláról ne fogjunk magot, illetve csak fémzárolt, arankamentes vetőmagot vessünk. Lucerna feltörése után a szántás minél mélyebb legyen. Amennyiben az élősködő a táblán megjelenik, abban az esetben a fertőzött foltot kaszálás után totális gyomirtóval megsemmisítjük.
 

 

Felhasználása

 

A lucerna felhasználható zöldtakarmányozásra, szénakészítésre, erjesztéses tartósításra (silózásra), valamint ipari feldolgozásra.
 

Zöldtakarmányozás: a zöldetetés az egyik legrégebbi felhasználási mód. A szénakészítés vesztesége nélkül felhasználható, és magas beltartalmi értéke miatt a fenntartó és a termelő takarmányszükséglet kielégítésében is szerepet játszik. Etethető szálasan vagy szecskázott állapotban. A zöldlucerna a kérődző állatokra puffasztó hatású, emiatt a rendre vágást követően előfonnyasztás szükséges.
 

Szénakészítés: a lucerna leggyakoribb tartósítási módja, amely a természetes szárításon alapul.

A szénakészítési módok:

- hagyományos, renden szárított szénakészítés,

- hideglevegős, szellőztetéses szárítással készített széna,

- meleglevegős szénaszárítás.
 

Erjesztéses tartósítás (silózás): a silózás a takarmányok erjesztéses tartósítása az erjesztés révén keletkező savak, illetve egyéb tartósítóanyagok felhasználásával.

Előnye, hogy kisebb a tartósítási veszteség, mint szénakészítéskor, időjárásnak kevésbé kitett, a karotinveszteség jóval kisebb, mint szárításkor, a takarmányadagolás jól gépesíthető.

A lucerna önmagában nehezen silózható a kedvezőtlen C-N arány miatt. A természetes erjedőképességét azonban javítani lehet fonnyasztással illetve adalékanyagok alkalmazásával. A 30%-os szárazanyag-tartalmat meghaladó erjesztett szálastakarmányokat szenázsnak nevezik.

A lucernaszenázs-bála készítéshez a lábon álló anyagot zöldbimbós állapotában lekaszálják. A rendrevágáskor 10-20% szárazanyag-tartalommal rendelkező növedéket az 55-65% nedvességtartalomra történő leszáradásig bolygatatlanul hagyjuk.

A bálázást követően max. 6 órán belül el kell zárni a környezeti levegőtől, vagyis be kell csomagolni. A hengeres bálakészítés esetén a bálákat a táblán is becsomagolhatjuk közvetlenül a bálázást követően.
 

Iparszerű feldolgozás: ezek az eljárások a lucerna beltartalmának lehető legkisebb veszteségét célozzák. A termékek alkalmasak lehetnek arra is, hogy abrakfogyasztó állatoknál is pótolják a takarmány fehérjetartalmát.

Ilyen eljárás lehet a lucernaliszt-készítés, a préselés illetve a levélleválasztás.

A forrólevegős lucernaliszt-készítő üzemek tevékenysége a növekvő energiaárak miatt visszaszorult.

Primag - primag magPrimag - primag mag