Méhlegelő 5.

Az AKG előírásainak megfelelő keverék!  A méhlegelőt virágzás végéig fenn kell tartani!

• Elérhető hatások:
  • humusz gyarapítás
  • tápanyag megőrzés
  • talajtakarás
  • erózió elleni védelem
  • talajélet javítás
  • hasznos szervezetek élettere
  • gyomelnyomás

A telepítés több évre szól, így növényi összetétele is ennek megfelelő. A többfunkciós keverék, mely egyéves és évelő növényeket is tartalmaz és már a telepítés évében nagy virágtömeget ad. A vegetációs időszak széles  intervallumában intenzíven virágzó, magas mézhozamú növényfajok keveréke.
Méhlegelő funkció mellett számos más lehetőséget is teremt: takarmány, vadföld, talajerózió elleni védekezés.

Méhlegelők telepítése, művelése

• Talajigény: 

Talajjal szemben a keveréket alkotó egyes növényfajok eltérő igényűek, de általánosan elmondható, hogy a legtöbb mezőgazdasági művelésre alkalmas talajon vethető, mindig van a keverékben olyan faj, mely szépen díszlik az adott talajtípuson és a keverék a méhlegelő funkcióját betölti. Előveteménnyel szemben nem igényes, talán csak pillangósok után, hereuntság miatt, ne telepítsük. Telepítése tápanyagellátást nem igényel, pillangósok révén a levegő nitrogéntartalmát megköti, így gazdagítja a talaj tápanyagtartalmát. A vetésidő megválasztható, lehet kora tavaszi, április közepéig, illetve nyári, nyár végi időszak. A tavaszi telepítés a tavaszi árpa, a nyári, nyár végi telepítés a repce termesztési rendszerébe könnyen beilleszthető.

Tavaszi telepítéssel az akácvirágzás utáni időszakra időzíthetjük a keverékben lévő facélia virágzását, ami a vetést követően 49-56. nap között kezd virágozni és a napraforgó virágzásig lezajlik.
Nyári telepítésnél a méhek betelelését segíthetjük a szeptember eleji-közepi virágzó méhlegelők biztosításával (ilyenkor néhány nappal megrövidül a facélia virágzási idejének kezdete). Nem cél, hogy a méhlegelő telepítés konkurenciát jelentsen egyéb nagy virágtömegekkel szemben, célja, hogy a mezőgazdasági környezetben meglévő táplálékszegény időszakokat áthidalja.

• Magágy:

 A magágy-előkészítés, a számos aprómagvú pillangós növény miatt aprómorzsás talajszerkezetet kíván legalább a vetés mélységéig. A vetőmagmennyiség 20 kg/ha, vetésmélység 1-2 cm, vetőgéppel gabonasortávra, de szórva kézzel, vagy géppel is egyenletes állomány érhető el. Vetést követően mindig hengerezzük le a talajt így gyors és egyenletes kelést biztosítunk. (A tömörítés megoldható személygépkocsi kerekeivel is, kisebb területen.)

• Növényápolás, gyomszabályozás:

Cél az állomány gyommentesen tartása, és a méhlegelő minél hosszabb ideig való virágzásban tartása. A méhlegelőkön vegyszeres gyomirtást nem, csak mechanikai gyomszabályozást alkalmazzunk (kaszálással, szárzúzással). A telepítés évében a parlagfűvel fertőzött területeken az állományt le kell kaszálni július 1. előtt, a következő évektől az állomány gyors kezdeti fejlődése miatt a parlagfű nem okoz gondot. A kaszálás idejét a virágzó és az elszáradó növények arányában határozzuk meg, 50% elszáradó virágnál kaszáljunk. Célszerű a terület felét lekaszálni, így mindig marad virágzó felület és mire a kaszálatlan rész elvirágzik akkorra a lekaszált területen megindul a virágzás.

A meghagyott állománnyal a korábban lekaszált terület újravirágzását meg kell várni, így biztosítva folyamatos táplálkozó helyet a beporzó rovaroknak. Kisebb méretű telepítések esetében is kívánatos, hogy maradjon táplálkozó hely a méhlegelőn. Az állomány teljes kaszálása is lehetséges, ha a közelben más forrásból tudnak táplálkozni a beporzó közösségek (napraforgó virágzás). Az állomány rövid szárral (10 cm) és jólbokrosodva menjen a télbe. Az utolsó kaszálás után maradjon ideje az állománynak még fejlődni az első fagyok megérkezéséig. Szakszerű műveléssel a méhlegelő 3-4 évig fennmaradhat, feltörésről, újravetésről ezt követően gondoskodhatunk.