A Piry bíborhere (Trifolium incarnatum L.) egy ígéretes magyar fajta. A bíborhere egyéves, áttelelő pillangósvirágú növény, amely sokoldalúan hasznosítható a mezőgazdaságban, beleértve a vetőmagtermesztést, takarmányozást és zöldtrágyázást.

Talaj- és éghajlati igényei

A Piry bíborhere jól alkalmazkodik a nitrogénben szegény, kissé száraz, kötött vagy laza löszön képződött talajokhoz, valamint homoktalajokhoz. Mészkedvelő, de mésztűrő növényként a kalászosok után kiválóan termeszthető. Melegigényes, a tartós hideget nem bírja, ezért a hó nélküli -8?°C körüli fagyokat ritkán vészeli át károsodás nélkül. Csapadékigényes, így elsősorban a Dunántúlon és az Északi-középhegységben sikeres a termesztése.

Vetés és tápanyagellátás

Optimális vetésideje augusztus 20–25. között van. A túl korai vetés esetén a növény túlfejlődhet, ami befülledéshez és lisztharmat-fertőzéshez vezethet. Gabonasortávra vetve a vetőmagnormája 20–25 kg/ha. A vetésmélység 1–2 cm, az egyenletes kelés érdekében fontos a megfelelő magágy előkészítése és a vetés utáni hengerezés. Tápanyagigénye vetőmagtermesztés esetén 50 kg/ha nitrogén, 90 kg/ha foszfor és 70 kg/ha kálium. A foszfort és káliumot teljes mennyiségben a magágykészítés előtt, míg a nitrogén felét vetéskor, másik felét tavasszal fejtrágyaként juttassuk ki.

Betakarítás és hasznosítás

A Piry bíborhere virágzása május közepére, végére tehető. Összetett gombvirágzata alulról felfelé nyílik. Részben öntermékenyülő, de a megporzó rovarok jelenléte jelentősen növeli a magkötést és a terméshozamot.
Egy hektár bíborhere méhcsalád-eltartó képessége körülbelül 3 család. Betakarítása során fontos a pergési veszteség minimalizálása, ezért a deszikkálás javasolt, különösen gyomos állomány esetén.
A bíborhere kiváló zöldtrágyanövény, mivel jelentős mennyiségű légköri nitrogént képes megkötni, ami javítja a talaj termékenységét és elősegíti a következő növénykultúra fejlődését.