Az őszirózsafélék családjába tartozó növényfaj, a cickafark nemzetség legismertebb tagja. Egyéb megnevezései: orvosi cickafark, cickóró, cickafarkkóró, egérfarkúfű, ezerlevelűfű, patikai ezerlevelűfű, pulykafű. Európa és Ázsia rétjein, legelőin, útjai mentén tömegesen fordul elő. Évelő növény, szára 20–80 cm-re nő meg. Levelei lándzsásak vagy szálas lándzsásak, 2-3-szorosan szárnyasan összetettek, oldalukon akár 50 levélke is kialakulhat. Virágai sugárvirágok, melyek 4–9 mm széles sátorozó bugákat alkotnak, a fészkek 4-6, fehér vagy rózsaszín sugárvirágból állnak.

• Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
• Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
• Nemzetség: Cickafark (Achillea)
• Hatóanyag: Több száz vegyületet azonosítottak a növényben, beleértve az illóolajat, achillein glukoalkaloidot, keserűanyagot, cseranyagot, aconitsavat, konitsavat, aszparagint, glikozidokat, zsírosolajat, gántát, szénhidrátot, vasat, ként, nátriumot, káliumot, magnéziumot és mészt.
• Felhasználás: A cickafark elsősorban gyógynövényként ismert, de a levele komposztálásra is használható. Gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, görcsoldó, emésztést javító, vérzéscsillapító és köhögéscsillapító hatása ismert. Gyógyteaként fogyasztják, de külsőleg borogatásra is alkalmas. Illóolaját és krémeit, kenőcsöket is készítenek belőle. Külsőleg nehezen gyógyuló sebek, fekélyek, ekcéma, aranyér, fogíny- és szemgyulladás esetén alkalmazzák.
• Virágzás: Június - augusztus
• Magasság: 20-80 cm
• Szín: Fehér vagy rózsaszín