• Zöldtakarmány (szilázs) hasznosítási célra bejelentett és vizsgált fajtajelölt.
• A fajtajelölt szárazanyag termése 7,31 t/ha, ami az összehasonlító standard fajták átlagát 11,7 % -al, szignifikánsan meghaladja.
• Összes energia hozama 115,59 GJ/ha.
• A fajtajelölt télállósága kiváló, állóképessége kiváló.
• A standard fajtáknál 3-4 nappal korábban éri el a kedvező, közvetlen kalászolás előtti fenológiai stádiumot, ezáltal könnyebben beilleszthető a vetésforgóba a tavaszi kapás kultúrák elé.
• 4-6 nappal korábban kaszálható, mint a Ryefood rozs

Miért ennyire fontos a szilázsrozs?

A rozs egyik nagy előnye, hogy őszi vetésű, korán tavasszal betakarítható tömegtakarmány, így jól beilleszthető a kettős termesztési rendszerekbe. A megfelelő fenológiai állapotban – jellemzően kalászhányás előtt – történő betakarítással kedvező takarmányértékű, jól emészthető rostot biztosító alapanyag állítható elő. A betakarítás időzítése kulcsfontosságú: az öregedő növényben gyorsan romolhat a rostemészthetőség, ezért a nagy zöldtömeg önmagában nem elegendő, a hozam és a takarmányminőség optimumát kell megtalálni.

A szilázsrozs stratégiai előnye, hogy már tavasszal jelentős mennyiségű tömegtakarmányt adhat, ezáltal csökkentheti a gazdaság kizárólagos silókukorica-függőségét. Ez aszályos években különösen értékes lehet. A korai betakarítás után a terület megfelelő körülmények között még másodvetésű, nagy biomasszát adó kultúrával – például silókukoricával vagy silócirokkal – is hasznosítható.

Takarmányozási szempontból tehát a szilázsrozs legnagyobb értéke nem egyszerűen a nagy biomassza. Az igazán jó szilázsrozs-fajtának egyszerre kell nagy szárazanyag- és energiahozamot, megfelelő fehérjehozamot, jó rostemészthetőséget, koraiságot, télállóságot és megfelelő állóképességet biztosítania. Ehhez társul a betakarítás precíz időzítése és a megfelelő silózási technológia.