A szudánifű egy évelő növény, amely az afrikai Szavannákról származik. A növény hosszú, zöld levelekkel és magas, rugalmas szárral rendelkezik. A virágzata egy laza, fürtökbe rendeződő kalász, amely a növény érésével barnás színűre vált.
A növényt már évezredekkel ezelőtt is termesztették az afrikai kontinensen, ahol főként takarmányozásra és a talaj javítására használták. A 20. század elején az európai felfedezők és gyarmatosítók is felfigyeltek a szudánifűre, és gazdasági értéke miatt a világ számos pontján elkezdték termeszteni.
Alkalmazkodóképessége és gyors növekedése miatt, mint szálastakarmányt az állattenyésztésben használják, főként marha, juh, kecske és ló etetésére. Az állatok számára jól emészthető, magas energiatartalmú és rostban gazdag táplálékot biztosít.
A szudánifű táplálkozási értéke és összetétele a növény fejlettségétől, betakarítás időpontjától és a termesztési körülményektől függ. Energiaforrásként szénhidrátokat, főként cellulózt és keményítőt tartalmaz, míg fehérjetartalma 6-20% között változik a szárazanyagban. A növény vitaminokat és ásványi anyagokat is tartalmaz, mint például A-vitamint, B-vitaminokat, kalciumot, foszfort és káliumot.
Ez a táplálkozási érték teszi a szudánifüvet kiváló takarmánynövénnyé az állattenyésztésben, főként marha, juh, kecske és ló etetésére.
A szudánifű használata a takarmányozásban előnyös lehet az állattenyésztésben, mivel a növény magas rosttartalmat, emészthetőséget és szárazságtűrő képességet kínál. A növény rugalmas felhasználása lehetővé teszi a gazdák számára, hogy a helyi igényeknek és az állattenyésztési céljainak megfelelően hasznosítsák.
A szudánifű vetése tavasszal, sorban a kukorica után következik, május elején. Ha silókukoricával együtt vetjük, július közepéig fejezzük be a szükséges munkálatokat. A szudánifű mag aprómagnak számít, ideális vetésmélysége 3-4 cm, az aprómorzsás magágy az ideális számára. Gabonavetőgéppel vessük: ha szénát szeretnénk belőle, akkor dupla gabonasortávra vessük (25 kg/ha vetőmagnormával, ami kb. 1.000.000 db szudánifű mag / ha), ha silónak szánjuk, akkor sima gabona sortávra (40-50 kg/ha).
A szudánifű után vetésforgóban a kukorica, vagy bármilyen más, tavaszi vetésű kultúrnövény következzen. Monokultúrában 2-3 évig termeszthető
A szudánifű keléséhez az ideális, 3-4 cm vetésmélységen 12-13 C°-szükséges, csírakorában sérülékeny, érzékeny a betegségekre.
Gabona- és kukoricatermesztő mezőgazdasági gépekkel vetjük, műveljük a szudánifüvet is. Az elővetemény betakarítása után tarlóhántás és tarlóápolás következik, illetve a tavaszi szántás elmunkálás is fontos, vetés előtti feladat. Ha szükséges, simítóval érjünk el egyenletes talajfelszínt. A szudánifű érzékeny a különböző gyomnövényekre (pl. parlagfű, fenyércirok, kakaslábfű, muharfélék, csattanó maszlag, köles, aprószulák), amelyek ellen vegyszeres gyomirtással védekezünk. A szudánifű betegségekre alapvetően nem fogékony, ám csírakorában Fusarium támadhatja. Megjelenhet rajta porüszög, fedettüszög és levélcsíkosság is. Károsítói közé a talajlakó pajorok és a bagolylepke hernyója tartozik.
A szudánifű évente 2-3 alkalommal kaszálható: a szudánifű vetése és a bugahányás között átlagosan 65-70 napnyi idő telik el. Az első kaszálás július első felében, a második és a harmadik kaszálás pedig 1-1 hónappal később történjen, augusztus, illetve szeptember első felében. Bugahányáskor, amikor a legideálisabb a szudánifű kaszálása, a növény a bugával együtt elérheti a 180-200 cm-es magasságot is, ám a szudánifű betakarítása 60 cm-es növénymagasság felett már bármikor biztonságos.
A szudánifű terméshozama átlagosan 15-25 tonna/ha zöldtermés, átszámítva körülbelül 8-10 tonna/ha szárazanyagunk lesz, jól bokrosodó, vékonyszálú fajta esetén.
A szudánifű a közvetlenül a bugahányás előtt, annak kezdetén tartalmazza a legtöbb tápanyagot. A learatott zöldanyagot minimum 30%-ig fonnyasszuk a szárazanyag elérése céljából, ekkor a levelek már teljesen szárazok, ám a szárban található még egy minimális nedvességtartalom. Érdemes egy 20-25 cm magasságú tarlót hagynunk, hogy a learatott szudánifű egyenletesen száradhasson.
A különböző fűfélék a kertészek számára sem idegenek: ha valami különleges, magas zöldnövényt szeretnénk ültetni házunk köré, a pampafüvek mellett a szudánifű is alkalmas erre a feladatra. A szudánifű vetése ezesetben is történjen tavasszal, ültessük el őket a kívánt, napfényes területen, alkalmanként locsoljuk, hogy szépen fejlődjön. Kerüljük az eláztatását, ugyanis a pangó vizet a legtöbb aszálykedvelő növényhez hasonlóan nem tűri.
| Legkeresettebb termékek | Cikkajánló
