A lucerna tápanyagigényes növény. A lucerna fajlagos tápanyagigénye (100 kg lucernaszéna képzéséhez a talajból felvett mennyiség):
N: 2,7 kg/100 kg
P2O5: 7,0 kg/100 kg
K2O: 1,5 kg/100 kg
CaO: 1,5 kg/100 kg
A trágyaadagokat a talajvizsgálati adatok, a tervezett termés nagysága, a talajból egységnyi terméssel kivont tápanyagok mennyisége és a nitrogéngyűjtő baktériumok tevékenysége figyelembevételével állapítjuk meg. A trágyaadagok meghatározásánál a lucerna teljes élettartamára tervezett terméssel kivont tápanyagok mennyiségét vesszük figyelembe. Ezt a mennyiséget azonban csak középkötött, mély termőrétegű, az átlagosnál jobb tápanyagellátottságú talajokon kaphatja meg egyszerre a telepítés előtt. Ha öntözzük a lucernát, akkor is a megosztott trágyázással ad nagyobb termést.
A lucerna N-igényét csak a kezdeti fejlődés során kell kielégíteni műtrágyázással. Ekkor még a gyökerén később szimbiózisban élő baktériumok felszaporodási folyamata és a gümőképződés zajlik, ami kezdeti „N-éhséget" vált ki. A kezdeti fejlődés elősegítéséhez igényli ennek a makroelemnek a pótlását is a telepítés előtt. Savanyú talajokon hatásos a termő lucerna N-fejtrágyázása is, kora tavasszal illetve kaszálások után megosztva. Ugyanígy történhet az öntözött lucerna N-trágyázása.
A szükséges foszfort és káliumot több évre előre alaptrágyázás formájában juttatjuk ki.
A foszfor hasznosulása a mészben szegény talajokon a legnagyobb mértékű. A szárazanyag-gyarapodáshoz, a fehérje-beépüléshez, és a megfelelő gyökértömeg kialakulásához is nélkülözhetetlen. A kálium a sarjadzás gyorsaságát, a levélterület növekedését, a szénhidrátok transzportját segíti elő, ugyanakkor a sztómák működését is szabályozza.
Gyenge foszforellátottságú talajokon foszfor fejtrágyázás is végezhető kora tavasszal.
A magas káliumigény ellenére sem ajánlatos alaptrágyaként 200 kg/ha fölötti hatóanyagmennyiséget kijuttatni. Az első és második termő év végén zárófejtrágyázás végezhető az e fölötti hatóanyagmennyiség kijuttatására.
A lucerna igényes a mészellátottságra, fajlagos igénye 3,5 kg/100 kg termés. A mésztrágyázás talajvizsgálat alapján történhet, 7 pH alatti talajoknál a javító meszezés mindenképpen szükséges. Nyár végi telepítéskor az elővetemény alá, vagy őszi telepítéskor az alapozó trágyázással együtt 3-6 t/ha CaCO3 kijuttatása javasolt. A talajszerkezet javítására 1-1,5 t/ha sekélyen bedolgozott mészkőpor megfelelő.
Az elővetemény megválasztásánál figyelembe kell vennünk az évelő kultúra speciális igényeit, valamint a telepítés idejét, az utóvetemény megválasztásakor a lucerna kedvező elővetemény-értékét, valamint azt, hogy a lucerna nagy vízfogyasztású növény.
A tavaszi telepítésnél nem elsődleges szempont az elővetemény lekerülési ideje, a nyár végén vetett lucerna előveteményének megválasztása azonban nagyobb körültekintést igényel. Csak korán lekerülő elővetemények után biztosítható a megfelelő talaj előkészítés, pl. a periodikus mélyművelés. Legjobb előveteményei a kalászos növények, jónak számítanak még az őszi és tavaszi keveréktakarmányok, a repce, korai burgonya stb. A korán lekerülő elővetemények után tavaszi telepítés esetén is kedvezőbbek a feltételek jó minőségű magágy kialakításához.
Önmaga után annyi ideig nem célszerű vetni, ameddig a területen volt. Rossz előveteményei a pillangósvirágú növények.
A lucerna kedvező elővetemény-hatása a feltörést követően több évig is tapasztalható. A második kaszálás után feltört lucerna jó előveteménye az őszi búzának.
A lucerna mélyen művelt talajt, a telepítéshez pedig aprómorzsás, ülepedett magágyat igényel, amely alkalmas az aprómag sekély, egyenletes mélységű elvetésére. A talajelőkészítés során figyelembe kell venni, hogy álló kultúra lévén, a munkaműveletek hatásának több évre kell kihatnia (pl. talajlazítás). Az egyes műveletek megtervezését a talaj típusa, kultúrállapota, és az elővetemény sajátosságai szerint végezzük. A telepítés ideje is döntő módon meghatározhatja a talajelőkészítés lépéseit. A lucerna igényes a talajművelés mélységére, az altalajlazítást igényli és meghálálja.
Nyár végi telepítés talajelőkészítése kalászosok után
• Tarlóhántás + zárás: korai elővetemények, kalászosok után következhet a betakarítás után minél rövidebb időn belül, sekélyen (10-12 cm) járatott tárcsával. Fogassal és gyűrűshengerrel munkáljuk el és zárjuk le. Célja a vízmegőrzés és a talaj beéredésének elősegítése, valamint a gyom és árvakelés irtása.
• Alapozó talajművelés: nyári szántás, mely előtt az alapműtrágyákat ki kell juttatni. Akkor végezzük, amikor a tarlóhántás vagy a hántott tarló ápolása után a talaj beéredése folyamatban van vagy kigyomosodott a talaj. Ennek elmunkálása majd zárása ekéhez kapcsolt hengerrel vagy gyűrűs mélytömörítő illetve rögtörő hengerrel a talaj kiszáradásának csökkentése érdekében is szükséges.
Kötöttebb talajokon a tarlóhántást követően fokozatos mélyítéssel 2-3 menetben nehéztárcsával legalább 20 cm-es mélységig műveljük meg a talajt, majd gyűrűs hengerrel vagy rögtörő hengerrel zárjuk.
• Magágykészítés: a magágyat a megszántott, lezárt és megülepedett talajon közvetlenül a vetés előtt kell elkészíteni, sekélyen porhanyító és tömörítő eszközök kombinációjával, lehetőség szerint egy menetben. Eszközei a kombinátor és az ásóborona.
Tavaszi telepítés talajelőkészítése kalászosok után
• Tarlóhántás + zárás
• Tarlóápolás: tárcsával vagy szántóföldi kultivátorral a hántott, kizöldült tarlón végezzük, célja a gyomok és árvakelés gyérítése, a kelő gyomnövények magérlelésének megakadályozása az alapozó talajművelésig eltelt időszakban. A nehéztárcsával történő fokozatos mélyítés a talaj beéredését megyorsítja. Nyirkosabb talajállapot mellett a forgó- vagy ásóborona használata kedvezőbb. A tarlóápolási munkákat is zárjuk gyűrűshengerrel.
• Őszi szántás és annak elmunkálása: a lucerna alá őszi mélyszántást, vagy altalajlazítást és őszi szántást végzünk. A barázdabehúzást követően talajállapottól függően rögtörő hengert vagy fogast járatunk. Csernozjom jellegű talajokon finoman, kötöttebb talajokon durva elmunkálás végezhető, laza szerkezetű talajokon az elmunkálás elmaradhat.
• Magágykészítés: a tavaszi magágykészítéskor fokozottan ügyelni kell a felesleges taposás elkerülésére. Először simítóval elegyengetjük a talajfelszínt, majd sekélyen járatott kombinátorral magágyat készítünk. A talajfelszín alatt 2-3 cm-re tömörödött, szerkezetes rétegnek kell lennie a vetéskor, hogy az egyenletes vetésmelységet tartani lehessen.
Tavaszi telepítés talajelőkészítése kapásnövények után
• Szármaradványok bedolgozása a talajba + zárás: középkötött, száraz talajon az elővetemény szármaradványait 2-3 tárcsázással a talajba kell dolgozni, majd hengerrel a talajt le kell zárni. Ezt követheti a tarló kizöldülése után a mélyítő tárcsázás majd annak zárása. Későn lekerülő elővetemények esetén kötött és középkötött talajon a szármaradványokat egy vagy két menetben nehéztárcsával fel kell aprítani, majd ezt követően szántani.
• Őszi szántás és annak elmunkálása
• Magágykészítés
A lucerna telepíthető tavasszal, vagy nyár végén. A tavaszi telepítés a talaj nedvességtartalma miatt biztonságosabb, a nyár végi a következő évben több termést ad. Magyarországon döntően a tavaszi telepítés sikeres, nyár végén csak az ország dunántúli, csapadékosabb területein biztosított általában a keléshez szükséges csapadék. A tavaszi telepítés a késői kitavaszodás, a nyár végi telepítés a magágyelőkészítésre kedvezőtlen időjárás miatt elhúzódhat. A nyár végi telepítés során azonban törekedni kell arra, hogy a tél beállta előtt kellően gyökeresedjen az állomány.
A lucerna telepítés módjai
A lucernát lehet tisztán vagy takarónövénnyel társítva telepíteni. A telepítés módja nagyban befolyásolja a kaszálások számát és a termésmennyiséget.
• Tiszta telepítés: ma már leginkább ezt a telepítési módot alkalmazzák az üzemek, mivel a lucerna biológiai igényeinek ez a telepítési mód felel meg leginkább. A keményhéjúság miatt előfordulhat a vontatott kelés, de a tiszta telepítéskor a később kikelő növényeket nem hátráltatja a konkurens takarónövény. Mind a nyár végi, mind a tavaszi telepítés során előnyösebbnek tekinthető. Egyenletesebb és sűrűbb állományt eredményez, mint a takarónövényes vetés.
A tavaszi telepítést március második, harmadik dekádjában, az augusztusi telepítést augusztus második, harmadik dekádjában kell elvégezni. A vetés gabona-sortávolságra történik, 15-20 kg/ha vetőmagmennyiséggel, ami legalább 10 millió csíraszámot jelent hektáronként. A vetőmagmennyiség megállapításánál figyelembe kell venni a vetőmag használati értékét, ami a lucernamag esetében a keményhéjúság gyakori előfordulása miatt nagyobb hangsúlyt kap.
• Takarónövényes telepítés: alkalmazása csapadékosabb viszonyok között vagy olyan talajtípusokon fordul elő, ahol a laza talajszerkezet miatt a defláció veszélye fennáll, és emellett a homokverés a lucernát is károsíthatja. A takarónövény tehát a talajvédelemben betöltött szerepe miatt előnyös lehet, emellett a gyomokat elnyomja, és a termését is hasznosíthatjuk. A lucerna takarónövénye lehet a csökkentett magmennyiséggel vetett tavaszi árpa, vagy fél magmennyiséggel vetett és zölden betakarítható borsó.
A kaszálások száma évente 4-6, a kaszálások idejének és számának meghatározásánál azonban több tényezőt is figyelembe kell venni:
Kaszálási rend:
Egy növedék vegetatív fejlődése 32-38 napig tart. Az előzőekben tárgyalt ismeretek alapján meghatározható az egyes növedékek betakarításának ideje. Általában 4-6 hetente tervezzük a kaszálásokat.
Tavaszi telepítésű lucerna kaszálási rendje:
1. év: 1. kaszálás: július vége-augusztus eleje
2. kaszálás: szeptember
2. év: 1. kaszálás: május eleje
2. kaszálás: június közepe-vége
3. kaszálás: július vége
4. kaszálás: szeptember
A harmadik, esetleg a negyedik év kaszálásainak ütemezése a második évhez hasonló. Az augusztus végi telepítés a következő évben már közel teljes termést adhat, általában háromszor kaszálható.
A negyedik vagy ötödik évben a második kaszálás után sekély szántással feltörik a lucernát, ezt tömörítik, hogy a nagy tömegű gyökér elbomlását és a talaj beéredését elősegítsék, majd mélyszántással aláforgatják.
Lucernamozaik (Alfalfa mosaic virus)
Világszerte ismert betegség. A beteg növény alacsonyabb, törpenövésű, levelei mozaikosan foltosak és ráncosak. A kórokozó vírusvektor levéltetvek útján terjed. A védekezési lehetőségek közül fontos a térbeli izoláció azon kultúráktól, melyeket a kórokozó szintén fertőzi (burgonyafélék, borsó, bab, szója). Korábbi kaszálással a betegség elterjedése csökkenthető.
Ibolyaszínű gyökérölő penész (Helicobasidium purpureum)
A kórokozó mindenütt elterjedt faj, főleg idősödő lucernaállományokban okozhat nagyobb kárt. Szinte kizárólag csak a mélyfekvésű, vízállásos területeken jelenik meg. A betegség tünetei: Nyár elején a táblán a lucernanövények kör alakú foltokban sárgulnak, hervadnak, majd fokozatosan elhalnak. A beteg növények talajból történő kiemelésekor a karógyökéren ibolyás színű penészbevonat látható. Nedves környezetben a fertőzött növény nyálkásan rothad, míg szárazabb körülmények között korhad.
Védekezési lehetőségek: Kerülni kell a mélyfekvésű táblák lucernával történő bevetését, illetve belvíz megjelenésekor törekedni kell a gyors vízelvezetésre.
Lucerna fertőző hervadása
Az egyik legjelentősebb hervadást okozó gombafaj a Fusarium oxysporum var. medicaginis, de hasonló tüneteket okozhat a Verticillium albo-atrum gombafaj is. Az általuk okozott tőpusztulás mértéke szélsőséges esetben elérheti az 50%-ot is, illetve a lucerna idő előtti kiritkulásában is nagy szerepet játszanak. A betegség tünetei: A kelőfélben lévő növény hervad, később elszárad, a talajból könnyen kihúzható. Kifejlett növény esetében szintén hervadás jelentkezik, ami egy tövön belül szárról szárra terjed, míg végül az egész növény elpusztul. A beteg növény a talajból könnyen kihúzható, a karógyökér elkorhad.
Védekezési lehetőségek: A kórokozók polifág talajlakó gombák, így az ellenük való védekezés nehéz. Lehetőség szerint kerüljük a vetési sorrendben az egyéb pillangósokat.
Lucernalisztharmat (Erysiphe communis f. sp. medicaginis)
A lucerna gyakori kórokozója, kártétele inkább minőségi, mintsem mennyiségi. Az általa fertőzött szénát az állatok nem fogyasztják szívesen. A betegség tünetei: A leveleken piszkosfehér micélium szövedék jelenik meg, ezekben később apró fekete termőtestek, peritéciumok jelennek meg.
Védekezési lehetőségek: A gyakorlatban a kórokozó ellen ritkán történik kémiai állománykezelés, a tünetek megjelenési időszakában végzett kaszálás eredményes lehet. A lucerna lomb- és szárbetegségei ellen végzett állománykezelések kivitelezését az nehezíti, hogy állati takarmányként történő felhasználása miatt az élelmezés-egészségügyi határidőket szigorúan be kell tartani.
Lucerna levélragya (Pseudopeziza medicaginis)
A lucerna egyik legsúlyosabb levélbetegsége. Viszonylag gyakori betegség, az általa előidézett levélhullás nagy terméskiesést okozhat. A betegség tünetei: A leveleken kerek, sötétbarna foltok jelennek meg (109. ábra), a fertőzés súlyosbodásával a levél elszárad, majd lehull. Védekezési lehetőségek: Megegyezik a lisztharmatnál tárgyaltakkal, azzal a különbséggel, hogy a kórokozó a vetőmaggal is terjed, ezért szisztemikus gombaölő szerrel végzett csávázás is szükséges.
Lucerna fenésedés (Colletotrichum trifolii)
A lucerna egyik legsúlyosabb betegsége, jelentőségét növeli, hogy a nagyértékű levél mellett a szárat is megtámadja. A betegség tünetei: A levélen illetve a száron hosszúkás, barna szegélyű, világos közepű folt jelenik meg, mely a növényi szövetbe mélyen belemaródik. A világos folt közepén apró fekete pontokként megjelennek a gomba termőtestjei. Védekezési lehetőségek: A kórokozó elsősorban fertőzött növényi maradványokon marad fenn, így fontos azok talajba forgatása. Magfogás esetén fertőzött tábláról ne takarítsuk be a vetőmagot, illetve ellenkező esetben a vetőmag csávázása felszívódó gombaölő szerrel elengedhetetlen. A tünetek megjelenésének kezdetén alkalmazhatunk vegyszeres állománykezelést is, kontakt illetve erősebb fertőzések esetén szisztemikus fungicidekkel.
Lucernarozsda (Uromyces striatus)
A lucerna gyakori, de kisebb károkat okozó betegsége. A betegség tünetei: A leveleken és a száron nyár elejétől jelennek meg a vörös színű uredotelepek, melyek később fekete színű teleutotelepekké alakulnak át. A fertőzött levelek összeszáradnak, majd lehullanak. Védekezési lehetőségek: Korábbi kaszálás, illetve a köztesgazda irtása. A fajták között vannak a kórokozóval szemben jó rezisztenciális tulajdonságokkal bírók.
Lucerna pszeudopezizás levélfoltosága (Pseudopeziza medicaginis)
Világszerte elterjedt kórokozó, jelentős lombvesztést okozhat. A leveleken apró, sárga szegélyű, barna majd barnásfekete közepű foltok jelennek meg. A fertőzött levelek sárgulnak, majd lehullnak. A levélhullás mindig alulról kezdődik. A betegség járványos fellépése esetén a korábbi kaszálás eredményes lehet, súlyosabb esetben kaszálás után, 10-15 cm-es állományban vegyszeres védekezést kell alkalmazni.
Mezei pocok (Microtus arvalis)
Magyarországon mindenütt gyakori, 3-6 évente szaporodik fel oly mértékben, hogy jelentős gazdasági kárt okoz. Károsítás: Folyamatos rágásával sok növényt tönkretesz, elsősorban a zöld részeket rágja meg, ami miatt a növény újrahajt, ezáltal tartalék tápanyagait éli fel. A több évig bolygatatlan talaj kiváló lehetőséget nyújt felszaporodásának. Védekezési lehetőségek: Álló lucernában a talajművelési eljárásokkal nem gyéríthető. Vegyszeres úton a pocokjáratok gázosításával, illetve csalétekkel irthatjuk.
Hamvas vincellérbogár (Otiorrhynchus ligustici)
Magyarországon mindenütt gyakori kártevő, károsításával minden évben kisebb-nagyobb mértékben számolni kell. Károsítás: A lárva a növény főgyökerét és az oldalgyökereket rágja meg, ennek következtében a károsított lucerna gyengén fejlődik, télállósága csökken. Az imágó a levélen szabálytalan karéjozást végez, ez elsősorban kelő lucernánál okozhat nagy problémát. Védekezési lehetőségek: A pillangós előveteményt feltétlenül kerülni kell. A kelő lucerna védelme érdekében szájon át ható inszekticidekkel állománypermetezést kell végezni, amit szükség szerint meg kell ismételni.
Zöldborsó- ill. lucerna-levéltetű (Acyrtosiphon pisum)
A lucerna hajtásnövekedése leáll, a fiatal növényi részek felületén megjelenik a levéltetvek jelenlétére utaló csillogó, ragacsos váladék ("mézharmat") Maglucernán szívogatásuk hatására virághullás következik be. Védekezni felszívódó rovarölőszerrel kell.
Lucernapoloska (Adelphocoris lineolatus)
A lucerna magtermesztésben az egyik legveszélyesebb kártevő, de a takarmánytermő állományban is nagy kárt okozhat. Károsítás: Szívogatása nyomán a megsebzett szárrész felett a hajtások elhervadnak, a bimbók és a virágok elfonnyadnak, lehullanak. Magtermő lucernánál a csiga alakú hüvelytermés is elszárad. Védekezési lehetőségek: Tömeges elszaporodásuk esetén egyedszámuk csökkentésére rovarölő szeres állománypermetezést kell alkalmazni.
Lucernaböde (Subcoccinella vigintiquatorpunctata)
Magyarországon általánosan elterjedt faj, főként az imágó, illetve a lárvakártétel nyomán a szénatermésnek akár 50%-a is elpusztulhat. Magtermesztésben is jelentős károkat okoz a hajtás és a virágok rágásával. Károsítás: Az imágók hosszanti hámozgatást végeznek, főleg a felső leveleken. A lárvák kedvelik a növény fiatal hajtásait. Az erősen károsított levelek elszáradnak, lehullanak, a kártétel foltokban jelentkezik. Védekezési lehetőségek: Korai kaszálással az imágók által okozott kár mérsékelhető. Április első felében a tojásrakó nőstények ellen, az első kaszálás után a kelő lárvák ellen rovarölő szerekkel kell védekezni.
Lucernabogár (Phytodecta fornicata)
Hazánkban a lucerna egyik legjelentősebb kártevője. Elsősorban az Alföldön és a Tiszántúlon okoz nagy károkat. Károsítás: Az imágó egyaránt károsítja a sarjhajtásokat, a leveleket karéjozzák, néha a levélnyelet is elrágják. Súlyosabb esetben a levélrügyeket, bimbókat és a virágokat is megrágják. A megrágott növényekről a levelek lehullanak. Védekezési lehetőségek: A korai kaszálással a nagy gazdasági kár megelőzhető. Fontos az új telepítésű lucerna védelme, tavaszi telepítés esetén az előrajzó imágók ellen inszekticidekkel védekezni kell szükség esetén.
Lucerna-csipkézőbarkó (Sitona humeralis)
Gyakori kártevője a lucernának, elsősorban a kelőfélben lévő állományokon okozhat nagy kárt, szélsőséges esetben újravetés is előfordulhat kártétele nyomán. Károsítás: Az imágók jellegzetes, U alakú rágása látható a levél szélén. A rágások egymás mellett vannak, a csipkézéshez hasonlít. A lárvák a gyökereken lévő nitrogéngyűjtő gümőket rágják, jelentős közvetett kárt okozva. Védekezéi lehetőségek: Fontos a növény kezdeti gyors fejlődésének elősegítése, így a növény hamar kinő a károsítással szemben érzékeny fázisból. A felszívódó rovarölő szerekkel történő csávázás, illetve a talajfertőtlenítő szerek hatásosak a kártevővel szemben.
Lucerna-ormányos (Phytonomus variabilis)
Gyakori faj, kártétele változó mértékű, egyes évjáratokban szaporodik fel. Károsítás: A lárva a rügyeket odvasítja, később a felső leveleken hámozgat. A károsítás nyomán a virágbimbók egy része lehullik, az oldalhajtások mérete csökken. A bogarak a leveleken és a száron rágnak, főként az első növedéken és az első sarjúhajtáson. Védekezési lehetőségek: Korábbi kaszálással a felszaporodás és a nagyobb kártétel megelőzhető. Nagy egyedszám esetén kaszálás után inszekticidekkel kell védekezni.
Lucerna-magormányos (Tychius flavus)
Hazánkban is gyakori, kártétele változó mértékű. A lárva magkártétele jelentősebb. Károsítás: Az imágó a hajtásvégeket, a fiatal levél- és virágrügyeket megrágja, a felső leveleket és rügyeket lyuggatja. A lárva a hüvelyben rág, az általa megrágott mag félhold alakú lesz, csírázóképessége romlik. Védekezési lehetőségek: Leghatásosabb a vegyszeres védekezés az imágók ellen, a hüvelybe bejutott lárva rovarölő szerekkel már kevésbé irtható.
Lucernabimbó-gubacsszúnyog (Contarinia medicaginis)
Egymást követő csapadékos években óriási károkat okozhat a magtermő lucernán. Károsítás: A károsított virágbimbó nem nyílik ki, gubaccsá torzul, lila színű lesz. Később a gubacs elszárad, és a talajra hull. Védekezési lehetőségek: A rendszeresen végzett korai kaszálás csökkenti egyedszámukat, a takarmánylucernát ne hagyjuk elvirágozni. Kémiai védekezés már a virágok megjelenésekor szükségessé válhat a magtermesztésben.
Lucerna magdarázs (Bruchophagus roddi)
A lucerna-magtermesztés gyakori kártevője. A nőstény a lucerna zöld hüvelyének magjába rakja a tojását. A kifejlett darázs nyomát a magon kerek, apró nyílás jelzi. A zöld lucernamag foltos, később márványos lesz. Az agrotechnikai rendszabályok betartásával mérsékelhető a kártétel.
A lucernát 3-5 évig ugyanazon a területen termesztjük, ez alapvetően - a talajművelés hiánya miatt - meghatározza a terület gyomösszetételét. A lassú csírázás, valamint a vontatott korai fejlődés miatt gyenge a korai gyomelnyomó képessége, nem tudja felvenni a versenyt a T3-T4 -es gyomokkal. Ha elmarad a vegyszeres gyomirtás, tömegesen csírázhat a vadrepce (Sinapis arvensis), mely árnyékoló hatása miatt foltosan kipusztíthatja a lucernát. A vadrepce mellett a telepítés tavaszán gondot okozhatnak még a fehér libatop (Chenopodium album), a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus), a keserűfű-fajok (Polygonum spp.) és a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia).
Kritikus időszak a gyomirtásban a telepítés évében az őszi-téli időszak, amikor a lucerna nyugalmi állapotban van. A tyúkhúr (Stellaria media), a pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), az árvacsalánfajok (Lamium spp.) és a veronikafélék (Veronica spp.) ilyenkor tömegesen csíráznak. A második évtől a talajművelés hiánya miatt elkezdődik az évelő pongyola pitypang (Taraxacum officinale), a vasfű (Verbena officinalis), a sóskafajok (Rumex spp.), az útifűfélék (Plantago spp.), illetve a mezei katáng (Cichorium intybus ) elszaporodása.
A 3-4. évben, az elöregedés stádiumában egyre nagyobb foltokban jelennek meg az évelő egyszikű fajok, mint a tarackbúza (Elymus repens), a csillagpázsit (Cynodon dactylon), az angol perje (Lolium perenne), a rozsnokfajok (Bromus spp.) és a fenyércirok (Sorghum halepense).
Herefélék arankái
azánkban az aranka fajok közül nagy jelentőséggel bír a kis aranka (Cuscuta trifolii) és a nagy aranka (Cuscuta campestris). A lucerna legjelentősebb élősködő növénye évente 5-10% kipusztulást is okozhat. Az arankafélék jelentőségét tovább növeli, hogy magja a vetőmagtételeket nagymértékben szennyezi, és az aranka magjának eltávolítása - a nagyfokú hasonlóság miatt - problémát okoz. Magjuk a talajban 8-10 évig is csírázóképes marad. Ha a fertőzött foltokat a lucernában nem semmisítik meg, ki kell zárni a területet a magfogásból. A károsítás jellegzetes, messziről is szembetűnik, ugyanis az aranka élénksárga kacsszerű szára az egész lucerna növényt behálózza, majd koncentrikusan terjed a táblán belül. Az élősködő növény a lucerna tápanyagait és nedvességtartalmát felhasználva élősködik, melynek nyomán a tápnövény elpusztul.
Védekezési lehetőségek: fertőzött tábláról ne fogjunk magot, illetve csak fémzárolt, arankamentes vetőmagot vessünk. Lucerna feltörése után a szántás minél mélyebb legyen. Amennyiben az élősködő a táblán megjelenik, abban az esetben a fertőzött foltot kaszálás után totális gyomirtóval megsemmisítjük.
A lucerna felhasználható zöldtakarmányozásra, szénakészítésre, erjesztéses tartósításra (silózásra), valamint ipari feldolgozásra.
A szénakészítési módok:
- hagyományos, renden szárított szénakészítés,
- hideglevegős, szellőztetéses szárítással készített széna,
- meleglevegős szénaszárítás.
A lucerna önmagában nehezen silózható a kedvezőtlen C-N arány miatt. A természetes erjedőképességét azonban javítani lehet fonnyasztással illetve adalékanyagok alkalmazásával. A 30%-os szárazanyag-tartalmat meghaladó erjesztett szálastakarmányokat szenázsnak nevezik. A lucernaszenázs-bála készítéshez a lábon álló anyagot zöldbimbós állapotában lekaszálják. A rendrevágáskor 10-20% szárazanyag-tartalommal rendelkező növedéket az 55-65% nedvességtartalomra történő leszáradásig bolygatatlanul hagyjuk. A bálázást követően max. 6 órán belül el kell zárni a környezeti levegőtől, vagyis be kell csomagolni. A hengeres bálakészítés esetén a bálákat a táblán is becsomagolhatjuk közvetlenül a bálázást követően.
| Legkeresettebb termékek | Cikkajánló
