Hogyan válasszunk takarónövényt?

A takarónövények kiválasztása és a keverékek összeállítása legalább akkora figyelmet és előrelátás igényel, mint a haszonnövények technológiájának megtervezése.

 A megfelelő faj vagy keverék megtalálásához mindenképpen szükséges, hogy:

• tisztában legyünk a céljainkkal és problémáinkkal,
• világosan lássuk, hol és mikor tudjuk a takarónövényeket alkalmazni,
• próbáljunk ki néhány lehetőséget és szerezzünk tapasztalatot

Célok: 

• nitrogén biztosítása a következő főnövénynek,
• szervesanyag hozzáadása a talajhoz,
• talajszerkezet javítása,
• erózió csökkentése,
• gyomok elnyomása,
• tápanyag-gazdálkodás javítása,
• talajnedvesség megőrzése.
• törekedhetünk arra is, hogy élőhelyet biztosítsunk a hasznos élőlényeknek, javítsuk a talaj vízháztartását és így tovább.

A leggyakrabban alkalmazott takarónövényes időszakok a következők:

• Téli parlag: ha szeretnénk biztosítani a folyamatos talajtakarást, akkor télen se hagyjuk bevetetlenül földjeinket. Ha 6-10 héttel az első fagy előtt el tudjuk vetni takarónövényeinket, akkor azok jó eséllyel elég fejlettek lesznek ahhoz, hogy hatásukat kifejtsék. Az őszi gabonák, különösen a rozs akár kicsivel később is vethetőek.
  Ha a főnövény betakarítása után már kevés idő maradna a takarónövénynek, akkor elgondolkodhatunk az álló kultúrába történő vetésen – az olaszperje, a rozs, a szöszös bükköny és a herefélék leárnyékolva is jó ütemben fejlődnek.
  Amennyiben a szezon korábbi felében kerülnek földbe a takarónövény vetőmagok, akkor fennáll a vízhiány kockázata, megnövekedhet a betegségek kialakulásának veszélye a csökkenő légmozgás miatt. Ezt orvosolhatjuk a takarónövény magnormájának vagy vetési idejének megváltoztatásával.
  Várhatóan megnövekszik a forgalom betakarítás idején? Válasszunk szívósabb, alacsonyan növő fajokat, például fűféléket vagy hereféléket.
   
• Nyári parlag: a zöldségtermesztők is szembesülhetnek azzal a kihívással, hogy hogyan érdemes a két kultúra közötti időt kihasználni, mit vessenek a 3-8 hét hosszú „üresjáratban”. A gyorsan fejlődésnek induló fajok, például a hajdina, köles vagy a szudánifű megfelelő választás lehet erre az időszakra. Egyre elterjedtebb megoldás az is, hogy a köztes növénytakarónak egy részét terminálják és a helyére elvetik a következő főnövényt, a sorközökben maradó takarónövényeket pedig kaszálják vagy kultivátorozzák.
   
• Egészéves takarónövények: ha nagyon leromlott a talajunk állapota és szeretnénk újraépíteni, érdemes egy egész szezont a takarónövényeknek szentelni. Az évelő növények igénylik a legkevesebb gondoskodást, miközben gyökereikkel lazítják a talajt és javítják a tápanyag-körforgást, föld feletti részeik pedig jelentős mennyiségű biomasszát állítanak elő.
   
• Az egymást követő takarónövények ötlete sem elvetendő. Ha ősszel szöszös bükkönyt vagy egy fűféle-hüvelyes keveréket vetünk, és ezt tavasszal, virágzás idején termináljuk, utána vethetünk például szudánifüvet. A téli növénytakaró elnyomja a gyomokat, védi a talajt, és nitrogént is biztosít a nagy N-igényű szudánifűnek, ami viszont cserébe óriási zöldtömeggel járul hozzá a talaj szervesanyag-tartalmához.

Forrás: Talajreform