A megfelelő fűmag keverék kiválasztásához alapvetően területünk természetes adottságait, illetve a tervezett igénybevételt kell figyelembe vennünk.
Az átlagos kertekben általában találkozunk napos, illetve árnyékos területekkel, ahol a gyep más-más körülményeknek van kitéve.
Nem elég például egy szép díszpázsit eléréséhez egy csúcsminőségű fűmag keverék elvetése, ha utána az ápolás színvonala nem haladja meg egy extenzív parknál megszokott intenzitást.
Ugyanaz a fűmag keverék nem nyújtja ugyanazt a minőségű állományt különböző környezeti feltételek mellett. Az egyes fűmag komponensek kiválasztását a következő szempontok alapján végezzük: használat (dísz- vagy sport), talajtípus (homokos/vízáteresztő vagy kötött/víztartó), klíma, a tervezett tápanyag utánpótlás és ápolási intenzitás valamint a nyírás magassága. A százalékos arányokat pedig az egyes fűmag fajok csírázási erélyének, tarackképző képességének és kiszorító képességének függvényében határozzuk meg.
Túl alacsony fűmag mennyiség késlelteti a talajtakarást és ezáltal erős gyomosodáshoz vezet, lejtős fekvésben pedig eróziót okozhat. A túlságosan magas vetőmag mennyiség következtében az egyes növények túl sűrűn helyezkednek el, így kölcsönösen zavarják egymást.
A fűmag optimális vetési mennyisége a gyakorlatban általában 40.000 - 60.000 mag/nm, illetve 40-60 kg/ha között van. Ez az egyes fajták ezermag tömegéből a különböző arányoknak megfelelő különböző vetőmag mennyiségeket eredményez.
A monokultúrába vetett egyetlen fűmag faj, csak a neki kedvező viszonyok között ad szép felületet. Többnyire azonban a betegségekre sokkal érzékenyebb, kiemelkedően ápolás igényes lesz, és környezetet terhelő növényvédő szerek alkalmazását teszi szükségessé. Az egymással jól társítható különböző fűfajok és fajták felhasználásával a környezeti hatásokat sokkal jobban elviselő pázsitot kapunk. Egy pázsit hagyományosan maximum három-négy fűfajtából áll. Az összetettebb úgynevezett "biztonsági keverékeknek" csak nagy felületen, erősen változó körülmények között van értelme, mert különben az alkalmasabb fajták százalékos mennyisége túlságosan alacsony lesz. A jó keverékek több fajtát tartalmaznak ugyanazon fajokból, ezáltal a pázsit különböző viszonyokhoz való adaptálódó képessége javul.
A vetés előtti tápanyagellátás függ a talaj ellátottsági szintjétől, de általában a nitrogénből, a foszforból és a káliumból egyaránt adhatunk a vetés előtt egyenként 100 kg/ha hatóanyagnak megfelelő műtrágya adagot.
Telepítésnél még az agrár-környezeti programban szereplő szántó visszagyepesítése esetén is engedélyezett 80 kg/ha nitrogén hatóanyag kijuttatása a vetés előtt.
Ez a talaj szerves anyag készletét bontó baktériumok versenyképességének csökkentéséhez szükséges, hogy ne lépjen fel a csíranövényeknél pentozán vagy káros szénhidrát hatásából eredő nitrogénhiány.
A fű bár sok szerves anyagot termel, és a gyeptalaj szén-nitrogén aránya tág, telepítéskor mégis meghálálja a szerves trágyát. Különösen a homokos talajokon van felülmúlhatatlan hatása.
A homok víztartását javítja, az agyag vízkötését pedig csökkenti. Ez különösen a későbbiekben a fenntartható gazdálkodási programok körében termelt, telepített gyepek esetében válik fontos tényezővé.
Fűmagvetés előtt lazítsuk fel a talajt, majd távolítsuk el a területről a nagyobb köveket, gyökereket. Alkalmazzunk vegyszeres gyomirtást a kelő gyomok ellen, majd ezek elpusztultával ismételten lazítsuk fel a talajt, ásó segítségével.
Vetni tavasszal (márciustól-júniusig) illetve ősszel (augusztustól-októberig) ajánlott. Ilyenkor az időjárás a legmegfelelőbb feltételeket biztosítja a pázsit növekedési igényének szempontjából.
A nyári vetés nagyon gyakran nagy forróságban történik és ennek megfelelően igen intenzíven kell öntözni. Ehhez járul még a különböző meleg igényes gyom-fűfajok nagy gyomosítási veszélye. Gyorsabb fejlődésű sport felületeket enyhébb régiókban november elejéig is telepíthetünk.
A fű magvakat vetőgéppel, vető kocsival, vagy kézi vetéssel, egyenletesen elszórva juttassuk ki a területre, két részletben, a második menetben az első vetés irányára merőlegesen haladva. A majdani gyepfelület széleinél vessük sűrűbben a fűmagot.
Miután elvetettük, gereblyével oszlassuk el a területen, ügyelve arra, hogy ne gereblyézzük túl mélyre a magvakat. A talajt tömörítsük kerti henger segítségével, majd esőztetve alaposan öntözzük meg a területet. A csírázás ideje alatt mindig tartsuk nedvesen a talajt.
Az első nyírásra akkor kerüljön sor, amikor füvünk elérte a 10-12 cm-es magasságot. Ekkor úgy állítsuk be a vágásmagasságot gépünkön, hogy a fűnek csak a felső harmadát távolítsa el, tehát 6-7 cm magasságú állományt hagyjunk meg. A következő nyírások alkalmával már alacsonyabbra nyírhatjuk gyepünket.
Ahhoz, hogy pázsitunk mindig egészséges, élénkzöld képet mutasson, érdemes a vegetatív időszakban (március-áprilistól szeptemberig) műtrágyával pótolni a nyíráskori nyesedékkel eltávolított tápanyagot.
A vetés után kelő gyomokat távolítsuk el mechanikusan, illetve a kelés utáni 6. héttől kezdve alkalmazhatunk specifikus gyomirtó szereket is.