A repce a világon az egyik legjelentősebb olajnövény, és fontos fehérje növényként tartják számon. A káposztarepce a búzához hasonlóan a semleges pH-értékű és közepesen nehéz talajokat kedveli. Erős főgyökerének hála sok termőhelyen termeszthető, még a szárazabb talajokon is.
A káposztarepcének több formája is ismert, az őszi káposztarepce és a tavaszi. A tavaszi nagyon igényes, de csapadékos viszonyok között, mint zöldtakarmány növény, illetve zöldtrágyanövény jöhet számításba. Gyökérzetét tekintve fejlett karógyökér jellemzi, amely gyakran 2 m mélyre is lehatol mélyen a talajba. Éghajlatra igényes növény, csapadék igénye tavasszal és ősszel is számottevő. A repce fontos jellemzője, hogy a fagyra érzékeny, azonban mégsem a téli fagy okozza a kipusztulását, hanem sokkal inkább a tavaszi felfagyás.
Az egészségtudatos táplálkozás egyre jobban foglalkoztatja az embereket. Főként olyan alternatív megoldások kerülnek előtérbe, melyekkel a mezőgazdaság is hozzájárulhat a környezettudatos gazdaság megvalósulásához. A repce több pozitív tulajdonsággal is rendelkezik, mind a felhasználás területén, mind a termesztést tekintve. Fontos megemlíteni, hogy mindezekkel együttes járul hozzá az egészséges táplálkozáshoz és a környezetbarát üzemanyag ipar fejlődéséhez.
Jellemzően növényi olajok, lisztek, állati takarmány és biodízel előállítása céljából termesztik. A takarmányiparban dara formájában használják, miután különböző fizikai és kémiai módszerekkel nyerik ki belőle az olajat. A magas visszamaradt magmaradvány 30%-os nyersfehérje tartalmát kihasználva kiválóan alkalmazható a takarmányozásban.
Termesztésére a mélyrétegű, jó vízgazdálkodású és magas tápanyag ellátottságú talajok jöhetnek számításba. Jól társítható gabonafélékkel. Hazánkban az őszi káposztarepcét az ország csapadékosabb területein termesztik magasabb terméshozammal. Termesztése gondos odafigyelést, magas szaktudást, mindezek mellett pedig kedvező időjárást igényel. A gondos talaj előkészítés, tápanyag utánpótlás, vetésidő, növényvédelem mind fontos szerepet játszanak a repce termesztésében. Sajnos ezek hiányában nem várható magas olajtartalom, illetve a várt terméshozam. Érdemes odafigyelni arra is, hogy a repce kénigényes növény, ami azt jelenti, hogy a kén szerepet játszik a zsírsavak szintézisében. Napjainkban korlátozottá vált a talajok természetes kén utánpótlása, ennek ellenére a növény teljes vegetációja során megközelítőleg 40-70 kg ként használ fel.
A repce gyomjai a többi őszi vetésű növényhez hasonló, hiszen az évelő gyomokkal szembeni ellenőrzés nagyon fontos. Ennek fontos eszköze a vetésváltás. A repce korai fejlődési szakaszában hatalmas károkat okozhat a gyom, ezért az őszi gyomirtás nagyon fontos. A repce legjelentősebb gyomjai közül jelentős a ragadós galaj és az ebszikfű. A gyomok elleni védekezésre már a talajmunkák végzésekor gondolni kell. A kártevőkről sem szabad megfeledkezni, ugyanis jelentős veszteséget okozhatnak a csigák, repce bolhák és repce fénybogarak.
A repce aratásával, ha megkésünk, igen nagy lehet a veszteség, mivel a repce éretten nagyon könnyen pereg. Általában június közepén aratható. Az utóbbi években népszerű lett az egymenetes kombájnos aratás. Ennek előfeltétele azonban az, hogy a repcét desszikálni kell, ami azt jelenti, hogy a növények elszárítása minden nappal egyre előrébb hozza az aratás idejét. A vegyszerezést akkor kell végeznünk, amikor a magvak víztartalma kb 22-35 % körül van, ezt érés gyorsítóval lehetséges szabályozni. A csépléshez a dob fordulatszámának csökkentésével lehet átalakítani a gabona kombájnt. Tárolását tekintve a betakarítás után szárítani kell a repcemagot. Amennyiben vastagabb garmadába szeretnénk tárolni, optimális esetben 11%-os nedvességtartalomra kell megszárítani a repcét.
Az elmúlt években az őszi káposztarepce termesztése növekvő tendenciát mutatott, ennek oka a magas technológiai szint megvalósulása. A repce eredményesen kizárólag intenzív technológiával termeszthető.
| Legkeresettebb termékek | Cikkajánló
