A lucerna több szempontból is jelentős szántóföldi növény. Egyaránt fontos szerepe van a takarmányozásban és a talajjavításban. A cikkben annak járunk utána, hogy milyen jellemzői vannak, illetve mire kell figyelni a termesztése és betakarítása során.
A lucerna a hüvelyesek rendjének pillangósvirágúak családjába tartozó nemzetség. Ebbe a nemzetségbe 83 faj tartozik, amelyek közül most a Medicago sativa L., vagyis a közönséges, kék- vagy takarmánylucernával foglalkozunk részletesen. Magas fehérje-, karotin- és vitamintartalma miatt főként takarmányként hasznosítják az állattenyésztésben. Etethető hagyományosan zölden, de szárítva szénaként, szenázsként, valamint lucernaliszt és -granulátum formájában is. Mindemellett a növény talajjavító szerepe is jelentős.
A lucerna talaj szempontjából rendkívül igényes, ezért fontos, hogy jól levegőzött, lazább szerkezetű és mély termőrétegű legyen. Ideális számára a magasabb humusztartalmú, meszes homok, illetve a csernozjom és csernozjom dinamikájú, valamint a mészben gazdag réti és barna talaj. A lucerna számára olyan elővetemények az ideálisak, amelyek könnyen bomló és kis mennyiségű szármaradványt hagynak vissza. A megelőző növény lehet például őszi káposztarepce, mustár, olajretek, esetleg korai burgonya.
Az ideális talajállapot eléréséhez az elővetemény szármaradványainak aprítását és talajba dolgozását követően lazítást vagy mélyszántást kell alkalmazni. A betakarítás után érdemes minél hamarabb elvégezni a tarlóhántást, utána pedig hengerrel le kell zárni a talajfelszínt. A tápanyag-utánpótlás során szükség van nitrogénre, foszforra, káliumra és kalciumra. Ezeket még telepítés előtt ki kell juttatni, a pontos mennyiség meghatározásához előzetes talajvizsgálatra van szükség.
A gyomnövények ellen leginkább megelőzéssel lehet védekezni. Vegyszeres kezelésre az egyéves vagy idősebb, megerősödött lucernában van lehetőség. Vízigényes, szóval a érdemes öntözni az állományt. Továbbá a kaszálást követően a levágott részeket minél hamarabb le kell hordani a területről, hogy ne akadályozza az új növedéket a fejlődésben.
A nyár végén ültetett lucerna a következő év májusában kaszálható, míg a tavaszi telepítés egy hónappal később. A további kaszálásokra 5-6 hetente kerülhet sor. A technológia minden esetben igazodik a hasznosítás formájához. A kaszálást és a szárítást követően a szénát légszárazon, a szenázst pedig fonnyasztott állapotban bálázzák.
A lucerna szerteágazó gyökérzete lazító hatást gyakorol a talaj szerkezetére. Továbbá a növény a gyökérgümőkben a Rhizobium meliloti baktériummal szimbiózisban él. Ez a baktérium évente akár 60-70 kg nitrogént is képes megkötni hektáronként, amit természetesen a növény fel tud használni. A több évig ugyanazon a helyen termesztett lucerna pedig nagy mennyiségű szerves anyagot hagy vissza a talajban.
Gazdasági előnyökkel jár a lucerna termesztésének költséghatékonysága, valamint az, hogy hozzájárul az állattenyésztési ágazat jövedelmezőségéhez. Környezetvédelmi szempontból pedig érdemes kiemelni, hogy a szerepe egyaránt jelentős az erózió elleni küzdelemben, a biodiverzitás támogatásában és a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok előmozdításában.
A fejlesztések jóvoltából új, betegség- és stressztűrő fajták jelennek meg a piacon, amelyek ellenállóképességüknek köszönhetően ökológiai gazdálkodásban is nagy sikerrel termeszthetőek. A lucerna szerepe jelentős a fenntartható mezőgazdasági rendszerekben és a biodiverzitás megőrzésében.
A lucernát főként takarmányként hasznosítják magas fehérje-, karotin- és vitamintartalma miatt. A szerepe a talaj szerkezetének és termékenységének javításában is jelentős, mivel nagy mennyiségű szerves anyagot hagy vissza a talajban. Gazdasági és környezetvédelmi előnyökkel jár a termesztése.
| Legkeresettebb termékek | Cikkajánló
