FAO-szám a kukoricánál: jelentése, éréscsoportok és hibridválasztás gazdálkodóknak

A FAO-szám a kukoricahibridek relatív tenyészidejét és éréscsoportját jelölő szám. A gyakorlatban azt segít megítélni, hogy egy hibrid más hibridekhez képest korainak vagy későinek számít-e, és mennyire illeszthető az adott termőtáj hőmérsékleti adottságaihoz, vetésidejéhez és tervezett betakarításához.

Fontos, hogy a FAO-szám nem minden körülmény között azonos naptári napértéket jelent. Ugyanazon hibrid tényleges tenyészideje termőhelyenként és évjáratonként eltérhet; a hibridválasztásnál ezért a FAO-szám mellett a vízleadást, a szárszilárdságot, a termőképességet, a kórtani tulajdonságokat és a helyi kísérleti eredményeket is érdemes értékelni.

Annak érdekében, hogy a világ minden részén azonos módon legyen értelmezhető a kukorica tenyészideje, 1954-ben Rómában, a FAO VII. Kukoricakongresszusán kilenc éréscsoportba sorolták be a világon fellelhető, különböző tenyészidejű fajták és hibridek mindegyikét. A legkorábbi a 100-as, a legkésőbbi a 900-as éréscsoport lett. Minden egyes csoportban kijelöltek egy-egy hibridet, amelyekhez viszonyítva könnyen meghatározható az új hibridek tenyészideje.

A FAO-szám értelmezésénél az alábbi szempontok együttes vizsgálata ad jó alapot:

Magyarországon a szem betakarításkori nedvességtartalmával jellemzik az érés időpontját. Ezt a felfogást megerősítette a szem szárítására fordított energia árának emelkedése. A cél az volt, hogy a kukorica minél alacsonyabb szemnedvességgel legyen betakarítható.

A nemesítés olyan új hibrideket jelentetett meg, amelyek más hibridekhez képest később virágoznak, de gyors vízleadásuk révén, a betakarításkori szemnedvesség alapján valójában korábbiak lettek. Az átlagosnál gyorsabb vízleadás azonban szárszilárdsági gondokat idézhet elő, ezért egyoldalúan a betakarításkori szemnedvességre alapozni a tenyészidő kiszámítását veszélyes lehet. Ebből adódóan a tenyészidő meghatározása még összetettebb feladattá vált. A világban kialakult versenyhelyzet, az objektív, mindenki által egyformán értelmezett fajtakísérletezés megkövetelte a tenyészidő pontos definiálását és mérését.

A hibridkukoricák tenyészidő hosszának ismerete a fajtamegválasztás fontos tényezője. Ezért a kukorica fajtákat és hibrideket 9 érési csoportba sorolják. Az egyes érési csoportok és a csoportba tartozó hibridek tenyészidő szerinti elnevezést és FAO számot kaptnak.

Az érési csoportok és a FAO számok

Ismeretes, hogy a hőmérséklet a fajták tenyészidejének hosszát befolyásolja, ezért a hőegység és a tenyészidő közt kapcsolat áll fenn. Hőegység az a hőmennyiség, amely szükséges ahhoz, hogy a kukorica a csírázástól a fiziológiai érettség szakaszába jusson. Ezért a szükséges hőegység értéke jobban használható, mint a tenyészidő hossza napokban, mivel ez utóbbi egyik évről a másikra nagy eltéréseket mutathat még azonos termőhelyeken is. Az utóbbi években terjedni kezd a hibridek tenyészidejének hőegység alapján való besorolása is. Mivel a kukoricák tenyészidejének a hossza relatív tulajdonság, ezért az egy-egy FAO számhoz tartozó hibridek tényleges tenyészideje országonként, de egy adott országban is változó. A FAO szám szerinti csoportosítás jelentős, de csak tájékozódásul szolgálhat.

Az EU bármely tagállamában regisztrált hibrid vetőmagja korlátozás nélkül forgalmazható a többi EU-tagállamban. Ezért, ha egy hibrid előzetes magyarországi kísérlet és tenyészidő-meghatározás nélkül kerül piacra, könnyen előfordul, hogy ugyanaz a hibrid más és más FAO-számmal jelenik meg, ami értelemszerűen zavart jelent a hibrid megítélésében. Az eltérő FAO-számok megjelenése részint a FAO-szám meghatározásának módszertani eltéréséből, részint a környezeti hatások módosító hatásának következménye. Közismert általános tendenciák is érvényesülnek, például egyes országok hibridjeinél a FAO-szám rendszerint vagy magasabb, vagy alacsonyabb.

Hasznos tudnivalók a FAO-számról

Ismeretes, hogy a hőmérséklet a fajták tenyészidejének hosszát befolyásolja, ezért a hőegység és a tenyészidő között kapcsolat áll fenn. Hőegység az a hőmennyiség, amely szükséges ahhoz, hogy a kukorica a csírázástól a fiziológiai érettség szakaszába jusson. Ezért a szükséges hőegység értéke jobban használható, mint a tenyészidő hossza napokban, mivel ez utóbbi egyik évről a másikra nagy eltéréseket mutathat még azonos termőhelyeken is.

Az utóbbi években terjedni kezdett a hibridek tenyészidejének hőegység alapján való besorolása is. Mivel a kukoricák tenyészidejének hossza relatív tulajdonság, ezért az egy-egy FAO-számhoz tartozó hibridek tényleges tenyészideje országonként, de egy adott országban is változó. A FAO-szám szerinti csoportosítás jelentős, de csak tájékozódásul szolgálhat.

A Nébih kezdeményezésére komoly konzultáció előzte meg a ma Magyarországon hivatalosan elfogadott tenyészidő-meghatározási módszert. Ez a metódus magába foglalja az 50 százalékos nővirágzást, a standard hibridek 25-20 százalékos szemnedvességénél mért adatokat és természetesen a betakarítás időpontjában mért szemnedvességet.

A több év kísérleti eredményei alapján kiválasztott standardokhoz való viszonyítás adja meg az új fajták tenyészidejét, amelyet a FAO-számmal fejezünk ki. Egy új hibrid FAO-számát legalább 2 év, több kísérleti helyről származó adatainak felhasználásával határozzák meg. A Nébih ezzel a módszerrel dolgozik az állami elismerésre bejelentett fajtajelöltek kísérleti kiértékelésében. A számítási mód kiállta az utóbbi évek próbáját, megbízhatóan használható.

A hivatalos gazdasági értékvizsgálatban a tenyészidőt FAO-számmal és éréscsoport-megjelöléssel fejezik ki. A hibrid megítélésében ugyanakkor a termőképesség, a szárszilárdság, a kórtani jellemzők és a vízmérési adatok is szerepet kapnak.

Igen korai érésű hibridek: FAO 200-299

Korai érésű hibridek: FAO 300-399

Középérésű hibridek: FAO 400-499

Középkésői érésű hibridek: FAO 500-599

Minden relatív: hogyan értelmezzük a FAO-számot?

A FAO-szám relatív fogalom. A FAO-szám alatt a kukoricahibridek egymáshoz viszonyított, adott helyen, adott időpontban mért adatai alapján számított tenyészidőt értjük.

Mivel a kukoricák tenyészidejének hossza relatív tulajdonság, ezért az egy-egy FAO-számhoz tartozó hibridek tényleges tenyészideje országonként, de egy adott országban is változó. A FAO-szám szerinti csoportosítás jelentős, de csak tájékozódásul szolgálhat.

A FAO-számok összefoglaló táblázata

FAO-szám

Éréscsoport

Tenyészidő hossza (nap)

Várható érési időpont

100-199

szuperkorai

95-105

augusztus közepe

200-299

igen korai

130-140

augusztus vége-szeptember eleje

300-399

korai

140-150

szeptember második fele

400-499

középérésű

150-160

szeptember vége-október eleje

500-599

késői

160-170

október közepe-vége

600-

igen késői

170-180

október vége-november eleje

Miért térhet el ugyanazon hibrid FAO-száma?

Az EU bármely tagállamában regisztrált hibrid vetőmagja korlátozás nélkül forgalmazható a többi EU-tagállamban. Ezért, ha egy hibrid előzetes magyarországi kísérlet és tenyészidő-meghatározás nélkül kerül piacra, könnyen előfordul, hogy ugyanaz a hibrid más és más FAO-számmal jelenik meg, ami zavart jelenthet a hibrid megítélésében.

Az eltérő FAO-számok megjelenése részint a FAO-szám meghatározásának módszertani eltéréséből, részint a környezeti hatások módosító hatásából következik. Közismert általános tendenciák is érvényesülnek, például egyes országok hibridjeinél a FAO-szám rendszerint magasabb vagy alacsonyabb lehet.

Gyakori kérdések a FAO-számról

A FAO-szám a kukoricahibridek relatív tenyészidejét és éréscsoportját fejezi ki. A hibrideket standard hibridekhez viszonyítják, ezért a szám elsősorban az egymáshoz képesti koraiság vagy késeiség megítélésére használható.

Általánosságban igen: a növekvő FAO-szám hosszabb tenyészidőt és későbbi érést jelez. A tényleges tenyészidő azonban termőhelytől, évjárattól, hőmérséklettől és a mérési módszertől is függ.

Nem teljes pontossággal. A cikkben szereplő napértékek tájékoztató átlagok, mert ugyanazon hibrid tenyészideje különböző termőhelyeken és évjáratokban eltérhet. A hőegység-igény ezért sok esetben pontosabb támpontot ad.

Elsősorban a FAO 200-599 közötti hibrideknek van jelentőségük, a termesztésben pedig a korai és középérésű, FAO 300-400 csoportok vannak túlsúlyban.

A meghatározás standard hibridekhez viszonyítva, több év és több kísérleti hely adatai alapján történik. A módszer figyelembe veszi az 50 százalékos nővirágzást, a meghatározott szemnedvességi szinteknél mért adatokat és a betakarításkori szemnedvességet.

A besorolás eltérhet a nemzeti számítási módszerek és a környezeti hatások miatt. Mivel a FAO-szám relatív érték, a hibrid helyi kísérlet nélküli átvétele más országból eltérő besorolást eredményezhet.

Nem. A FAO-szám mellett értékelni kell a termőképességet, a vízleadást, a szárszilárdságot, a betegségekkel szembeni viselkedést, a hasznosítási célt és az adott termőtáj többéves kísérleti eredményeit.

A kukorica fejlődéséhez meghatározott hőmennyiség szükséges a csírázástól a fiziológiai érettségig. A felhalmozott hőegység jobban követheti a fejlődést, mint a naptári napok száma, mert az évjáratok hőmérséklete jelentősen eltérhet.

A választást a termőtáj hőellátottságához, a vetésidőhöz, a betakarítási és szárítási lehetőségekhez, valamint a termelési kockázathoz kell igazítani. A korábbi hibridek beérése általában biztonságosabb, míg a hosszabb tenyészidejű hibridek terméspotenciálja nagyobb lehet.

Források